‘Emberek és ilyesfélék’

A gonosz

  Lesújtott. Aztán még egyszer. Csapásai nyomán nem serkent ki vér, csak egy szív tört össze. És álmok. És remények.
    Felállt a sűrű, szürke füst által körülvett üveggömb mellől, és az ablakhoz sétált. Nézte az alvó várost. Messze volt, ő mégis mindent tisztán látott. Látta az alvó embereket, a behúzott függönyök mögött, látta a szeretkező párokat. Rég nem hozta izgalomba az ilyesmi, de az is lehet, hogy ez mindig is így volt. Nem emlékezett már.
    Tekintetét a központ felé emelte. Akkor lépett ki a lány az ajtón. Nem nézett semerre, csak ment. Laktor átadta magát az érzésnek. Volt valami perverzül izgató abban, hogy áldozataival együtt élte, érezte át utolsó perceiket. A lány az úttest felé sétált. A varázsló lehunyta a szemét. Mostantól a lányon keresztül látott; azt, amit ő…          Bővebben>>>

A Démon

     Csengettek. A nő az ablakhoz sétált, kissé félrehúzta a függönyt és kinézett. A férfi jóképű volt, magas, és a sötétkék öltönyében egyszerűen ellenállhatatlan. Másnak. Nem az ő célcsoportjához tartozott. Most találkoztak negyedszer. Mindig ugyanaz volt a forgatókönyv. Egy óra alatt végeztek. Ez meg úgyis az utolsó lesz, ma megmondja neki, hogy elköltözik, itt már végzett. Nem érdekelte az egész, csak tette a dolgát, érzések nélkül. Soha nem érzett semmit. Azóta. Megbánást sem. Semmit. Már soha többé.

     Hatszáz évvel korábban történtek azok a dolgok…         Bővebben>>>

Ami igazán lényeges

    A lány átölelte a fiút, aztán letörölt az arcáról valamit. Milyen férfi az, aki sír, húzta el a száját Rob, lassan már tiszta bölcsőde lesz itt, pedig mikor elkezdtem, még azt gondoltam, ide férfiak járnak.
     – … vigyázz magadra… nagyon sajnálom… bárcsak ne kellett volna így történnie… majd lesz valaki más, akit szerethetsz… – hozta felé a szél a beszélgetés foszlányait.
     – Gratulálok, most kell ezt bejelenteni, remek időzítés – dünnyögte maga elé.
     A fiú feléje fordult, talán meghallotta, arcán mérhetetlen fájdalom hullámzott végig, összeszorította a száját, arcvonásai megkeményedtek.

     Felhangzott a jel, onnantól kezdve csak a versenyzők tartózkodhattak a pályán. Rob mielőtt felvette a sisakot, még odaszólt a srácnak:
     – Egy nő sem éri meg a könnyeket, haver…       Bővebben>>>

Az igazság szabaddá tesz titeket

    A karjához érő függöny riasztotta fel gondolataiból, a monitorra pillantott, semmi. Frissítette az adatokat. Semmi.
     A huzat felemelt néhány papírlapot és a billentyűzetre sodorta. Ahogy a felsőre nézett, elakadt a lélegzete. ANNAK a szerződésnek volt a másolata. Ez lehetetlen, az egyetlen példányt elégette, a férfi pedig, miután nem fizette vissza neki a kölcsönt, öngyilkos lett, a felesége később eladta a házat, és elköltözött, legalábbis úgy tudta. Ha lett volna másolata…     Bővebben>>>

Az ÉLET (közbülső felvonás): Epizódszerep

     Nem kellett volna így lennie; vonzó, fiatal nő volt még mindig; olyan kisugárzással, aminek kevesen tudtak ellenállni. Többek közt ő sem, ezért is vette el annak idején. Remélte, hogy megváltozik a kettőjük között lévő viszony, remélte, hogy a szerelme elég lesz hozzá. Ma már nem tenné meg. Nincs jogunk tönkretenni más életét, csak mert szeretjük, pont azért nincs jogunk hozzá.
    Alig érezhetően rándult meg a szája széle.
    Amikor összeköltöztek, minden olyan szépnek tűnt, aztán felszínre kerültek a dolgok teljes valójukban…       Bővebben>>>

Az ÉLET (A következő felvonás)

     Szilvi beült a kocsi hátsó ülésére, megvárta, míg a férfi becsukta az ajtót, aztán hátradőlt. Ma csak a sofőr volt velük. Firas átsétált az autó mögött, és ő is beszállt. Intett, hogy indulhatnak, és a Mercédesz szinte hangtalanul fordult ki a parkolóból. A nő nem kérdezte, hova mennek, tudta, hogy nem fog csalódni, és tartania sem kellett Firastól. Mikor megismerte furcsa volt neki a stílusa, a muszlim férfiak folyton tele voltak energiával, és mindig kimondták, amit éppen gondoltak. Mindennek ellenére ez a világ – a maga zártságával, normáival – néha félelmet keltett benne…        Bővebben>>>

Az ÉLET – Ezen egy éjszaka legszebb meséje

    A férfi csak ült némán, és nézte a nőt. Sok perc telt el így, mire megszólalt.
    – Rendben, akkor nézz rám!
    A nő felnézett, valamit mondani akart, de a szavak valahol elakadtak. Firas szeme más volt. Ha régen úgy érezte, belelát, hát akkor most ezerszeres volt ez az érzés. Megszűnt körülöttük minden, még a zajokat sem érzékelte, csak a férfi pillantását… Nem, nem is a pillantását, inkább az energiáit érezte, ahogy végighaladtak a testén. Mint egy szeretkezés olyan volt. Érezte, ahogy a teste válaszol rá, érezte, ahogy minden sejtje felsóhajt. Kissé hátrahajtotta a fejét, és csak hagyta, hogy ez az egész átjárja. Nem akarta, hogy vége legyen, nem akart semmi mást. Nem tudta, hogy ha akarná, félre tudna-e nézni, de nem akart…      Bővebben>>>

Boldog tudatlanság

     Galagonya törzsfőnök fáradtan nézte, ahogy a varázsló pálmafadíszes fejékén megcsillannak a lemenő nap utolsó sugarai. Bement a sátrába, behúzta maga mögött a bejáratot takaró bőröket, elővett egy cigarettát a zsebéből és rágyújtott. Aztán leült az asztal mellé, maga elé rakta a pénzkazettát, megszámolta az aznapi bevételt, levonta belőle a nagyfőnök jutalékát, aztán a magáét, aztán valamennyit a költségekre, aztán a saját költségeire, aztán a jutalékát, aztán…     Bővebben>>>

Boszorkányszerelem – Életeken át

     …lassan előszedegette belőle a kellékeket, a különféle színű gyertyákat, a füstölőket, pár papír cetlit, néhány fonalat, tollakat és egy öngyújtót (a könyvek gyufát írnak, mert az természetes anyag, de ő tudta, hogy ez nem számít). Elrendezte maga előtt, sóhajtott egyet, és várt. Egy pillanatra arcát kezeibe temette, aztán belekezdett. Nem volt értelme tovább gondolkodni.
     Kezei automatikusan tették a dolgukat. Felírta egy papírra, amit kellett, összesodorta a cetlit, átkötötte fekete fonallal, aztán meggyújtott két fehér gyertyát, végül a füstölőt is…   Bővebben>>>

Ébredés

   A nő nyugodtan aludt, nem sejtette, hogy valaki nézi. Gyönyörű volt. Hosszú, fekete haja lágyan takarta be a mohán fekvő, meztelen testét. Az idegen felemelte a kezét, hogy végigsimítson rajta, de aztán visszahúzta. Nem akarta felébreszteni a nőt, még nem. Felállt, kissé távolabb lépett, és onnan szemlélte ezt a csodát. A lábak, a kezek és a mellek valahol a hajzuhatag alatt, minden tökéletes volt rajta.
    Az idegent hirtelen iszonyatos düh és féltékenység fogta el. Miért nem az övé? A Másik semmivel nem volt jobb, mint ő; hogyhogy mégis Őt szolgálja, Őt követi ez a démoni teremtmény…       Bővebben>>>

Éld az álmodat

     – Meg tudná mondani, mégis mi fontosabb dolga volt ma reggel, mint hogy itt legyen? – kérdezte gúnyosan a férfi.
     – Karamboloztam. Vagyis összetörték a kocsimat – kezdett magyarázkodni a nő –, és a helyszínelés, meg amíg taxit fogtam… Szóval eltelt az idő.
     – Nagyszerű. Majd ezt fogom mondani holnap az igazgatósági ülésen, bizonyára nagyon megértők lesznek – felelte némi szünet után a férfi. Hangjából csak úgy áradt a megvetés. – Ez miatt a kis malőrje miatt a cég szép kis összeget veszített.
     – El akarnak küldeni? – vágott a szavába Lili.
     – Igen, pontosan ezt terveztem, de aztán meggondoltam magam. Adok még egy esélyt, ha…
     A nő kérdőn nézett rá, a férfi folytatta:
     – Nos, némi ellenszolgáltatásért cserébe…     Bővebben>>>

És bocsásd meg…

   Ezerkilencszáznegyvennégy vége volt, soha nem felejtette el azt az évet, és valószínűleg soha nem is fogja, amíg csak él. Nem tudta, ha ma lenne ott, ennyi idős fejjel, ennyi tudással a háta mögött, ma képes lenne-e másképp cselekedni. Nem volt benne biztos, hogy igen.
     Abban az esztendőben érte el falujukat Hitler őrületének kiteljesedése…       Bővebben>>>

Fekete özvegy

     Susan bezárta az ajtót, örült, hogy végre az utolsó vendég is elhagyta a házat. A tükör elé állt, és lehúzta karjairól a könyékig érő fekete kesztyűket, majd levette a kis, fekete kalapot is. Ujjaival beletúrt göndör, lángvörös fürtjeibe, kezével végigsimított nyakán. Nagyot sóhajtott, negyvennégy éves volt, és háromszoros özvegy. Gazdag özvegy. Nagyon-nagyon gazdag özvegy. Elhunyt férjei szép kis összegeket és ingatlanokat hagytak rá, ő pedig mindennél jobban szerette a pénzt…         Bővebben>>>

Megkísértés

…Hirtelen bukkant fel előtte a nő. Göndör szőke fürtök keretezték mosolygós arcát. Gyönyörű volt, de Lilith soha nem akart volna hozzá hasonlóvá válni. Azokból a szemekből hiányzott valami. A mélyről jövő tűz, a mindent elégető szenvedély. Az, ami őt éltette.
    – Te ki vagy? Te is angyal vagy? – kérdezte a nő, mikor meglátta.
    – Nem. Ádám társa vagyok… Voltam.
    – Te nem lehetsz Ádám társa, Ádámnak nincs másik társa, csak én…         Bővebben>>>
    – De volt. Én voltam az.

Monifé (A mindenek felett való)

Monifé* elkésett. Amennyire tudott, észrevétlenül próbált belépni a terembe. Persze, nem sikerült. Szinte azonnal mindenki feléje fordult. Az arcokon rosszallás futott át, ami annak szólt, hogy nem először történt ilyesmi. Szerencsére abban a pillanatban nyílt a kapu és az Úr sétált be rajta. Egyenesen a középen álló trónhoz ment. Az angyalok mélyen meghajolva húzódtak szét előle, egyedül Monifé nézte felemelt fejjel a sarokból. Az ő szívében nyoma sem volt félelemnek, csak mélységes szeretet érzett Teremtője iránt.
    Az Úr megállt a trónszék előtt. Megfordult és mielőtt leült volna, áldásra emelte fel mindkét karját az angyalok feje fölött. Mosolygott. Tekintete megakadt Monifén, és szívét hatalmas boldogság töltötte el. Mind közül őt szerette legjobban…           Bővebben>>>

Száz százalék

 Kiterítette maga elé az újságot. Kinyitotta, és megkereste a 87.543-as számú hirdetést. Negyvenéves, százkilencven centis, ötvenkilenc kilós nő társat keres, érdeklődni a 48756-os jeligével lehet.
    Felírta a számokat: 40, 190, 59, 48756. Azaz 4-019-059 és 48-756.
    Beállította a gépen a megfelelő programokat. Ezek majd megakadályozzák, hogy a nyomára akadjanak, vagy legalább lelassítja őket. Végül belépett az oldalra. Beírta az üzenet kódját: 4-019-059, mire felugrott egy ablak…      Bővebben>>> 

Utópia

     …talán, ha apa hazajön, kikönyöröghet magának egy újat. Tényleg, apa holnap érkezik. Kiküldetésen van Amerikában, valami új energiaforrás tesztelését végzik. Dani nem értette, miért ott, hiszen itt sokkal fejlettebb eszközök állnak rendelkezésre. Na, majd holnap, gondolta, azzal felkapta a gördeszkát, és kiviharzott a házból. Az ajtót nem zárta, mint ahogy más sem, erre már nem volt szükség. A házban lévő érzékelők jelezték volna, ha idegen megy be, de ilyesmi nem gyakran esett meg, ez a fajta bűnözés már nem működött. Volt helyette más, néha feltűnt egy-egy hacker a világhálón, aki szervereket tört fel, vagy adatokat lopott, de már ez is kezdett eltűnni. Igaz, ennek a bűnözésmentességnek megvolt az ára. Minden emberbe, már születése pillanatában, chipet építettek, persze olyan helyre, hogy ne tudja eltávolítani, és ezen keresztül folyamatosan megfigyelés alatt tartották…       Bővebben>>>