Az Élet – A következő felvonás

Az ÉLET – közbülső felvonás: Epizódszerep

      Szilvi beült a kocsi hátsó ülésére, megvárta, míg a férfi becsukta az ajtót, aztán hátradőlt. Ma csak a sofőr volt velük. Firas átsétált az autó mögött, és ő is beszállt. Intett, hogy indulhatnak, és a Mercédesz szinte hangtalanul fordult ki a parkolóból. A nő nem kérdezte, hova mennek, tudta, hogy nem fog csalódni, és tartania sem kellett Firastól. Mikor megismerte furcsa volt neki a stílusa, a muszlim férfiak folyton tele voltak energiával, és mindig kimondták, amit éppen gondoltak. Mindennek ellenére ez a világ – a maga zártságával, normáival – néha félelmet keltett benne.
    – Ma kimenőt adtam Dabirnak – mondta Firas, megelőzve a nő kérdését. Dabir a testőre volt, és minden személyes feladatot is ő látott el mellette. Kapcsolatukat szinte barátinak lehetett nevezni, de, mint mindent az életük területén, ezt is áthatotta az erős tekintélytisztelet. Firas családja befolyásos volt odahaza, Fujairahban, és ha nem is álltak túl közel a trónhoz, így is roppant tekintéllyel bírtak. A férfi szerencsés volt. Legkisebb fiúként a harmadik feleségtől, szinte csak az előnyök jutottak neki.
    Apja őt küldte magyarországi szállodájának szemmel tartására, és bár tisztában volt azzal, hogy fiára erőteljesen hat a nyugati kultúra, elnézte neki. Beletörődött abba is, hogy Firast inkább az európai nők határozottsága vonzotta, és nem szándékozott, csak a hagyományok miatt, iszlámhitűvel házasodni, ezt egyébként még a vallásuk sem írta elő, legalábbis a férfiak számára. Nem volt már akkora jelentősége sem, mint régen; ő még a lányait is komoly nyugati egyetemekre járatta, amit nem is nézett mindenki jó szemmel. Bár három felesége is volt, vagyis már csak kettő, mert egyiküktől időközben elvált, de nem várta el tőlük sem, hogy mindentől elzárva éljenek. A nők önként választották a hagyományos iszlám életet.
    – Láttam a volt férjedet, meg a barátodat is – fordult Firas mosolyogva Szilvihez, hangján enyhe akcentus hallatszott, ami furcsa dallamot adott szavainak. Bár már sok éve élt itt, de ezt nem tudta levetkőzni. Sokszor megnevettette a nőt, mikor arab verset mondott. Olyankor megsértődött, persze nem komolyan.
    – Én nem láttalak az előadáson.
    – Az igazgatóval beszéltem, mondtam neki, hogy itt hagyod a színházat és hozzám jössz feleségül – felelte a férfi, és várta a hatást.
    Nem történt semmi. Firas összevonta a szemöldökét. Azt már megszokta, hogy a nő folyton visszautasítja, de most mégis más volt. Általában benne van a játékban, és hozzátesz valami olyasmit, hogy „OK, moshatod a ruháimat!”, amin neki meg kell sértődnie, mert ők nem végeznek asszonymunkát. Ezzel aztán rendszerint elszórakoznak egy ideig, de most nem. A nő mintha meg sem hallotta volna, csak nézett ki az éjszakába. Arcán valami furcsa keménység látszott, ahogy összeszorította a száját. Aztán egy pillanatra lecsukta a szemét, majd mikor kinyitotta, enyhén megemelte a fejét. Benne volt ebben a mozdulatban minden. Dac és büszkeség valamivel szemben, amiről Firas nem tudott, nem tudhatott, de érezte. Mindig érezte a nőt. Kívülállónak furcsa lehetett ez is, és az egész arab világ. Másféle kapcsolat volt ott az emberek között, sokkal inkább szólt a lelkekről, mint a testről. Számukra természetes volt, ami európai ember számára felfoghatatlan. Bár Firas jócskán elhagyta már a fiatalkort, és rendszeresen gyönyörű nők vették körül, ő mégis tartotta magát vallása előírásaihoz, és nem élt a felkínálkozó lehetőségekkel. Most mégis szerette volna átölelni Szilvit, de nem lehetett. A nő olyan erős gátakat épített maga köré, amiket senki nem tudott ledönteni. Most pedig, úgy tűnt, csak vastagabbak lettek a falak.
    Ha Fujairahban vannak, nem is lehettek volna kettesben, de itt minden másképp zajlott. Firas, neveltetése folytán, roppant nagy tiszteletet érzett a másik nem iránt. Az európai nők meg el is várták ezt, nem voltak olyan alázatosak, mint az muszlimok, a férfi mégsem vágyott vissza a hazájába. Jobban tetszett neki ez a világ.
    Szeretett Szilvivel lenni. Nem szerelmet érzett a nő iránt, de tudta, hogy nála jobb felséget nem találna, és ez már elég volt, ahhoz, hogy a házasságon gondolkodjon. Egy, a színház által tartott, fogadáson ismerte meg, Dabir segítségével mindent kiderített róla – nem volt nehéz. Pénzért errefelé megvehetők voltak az információk. Mondjuk, ez a minden nem volt sok. Alig talált valamit. Szilvi gondosan ügyelt rá, hogy magánéletének részletei rejtve maradjanak. Firas a legjobb helyekre vitte, többször is megkérte a kezét, de mindig csak ugyanazt hallotta tőle: szeretlek, de csak, mint a barátomat, és még egyszer nem megyek férjhez szerelem nélkül. Szilvi mindig kitartott az mellett is, hogy ők ketten külön világ, és az ember nem dobhatja el a múltját, a kultúráját csak úgy, de Firas tudta, hogy a háttérben valami más van. Vagy valaki.
    Már rég leellenőriztette a volt férjet, meg a barátokat, de nem talált senkit, így feladta. Most azonban megint érdekelni kezdte a téma. Ha Dabir velük van, már utasította is volna, hogy folytassa a kutatást. Kell itt lenni még valaminek.
    Úgy látszik, túl hosszúra nyúlt a csend, mert Szilvi felemelte a fejét, és Firasra nézett:
    – Ne haragudj, mondtál valamit?
    – Csak megkértem a kezed, vagy századszor, de nem érdekes. Mi a baj?
    Szilvi, mintha meg sem hallotta volna a kérdést, csak az első mondatra válaszolt:
    – Keresned kellene valami normális nőt, nem velem pazarolni az idődet! Valami jó muszlim nőt.
    – Nekem te kellesz.
    – De én nem szeretlek.
    – Majd megszeretsz, te jó vagy. És szép.
    – Minden nő szép.
    – Igen, de te még náluk is szebb vagy.
    – És a papa mit szólna, ha beállítanál velem?
    – Azt, hogy ez nem jó. Nem jó, hogy nem vagy a feleségem – felelte mosolyogva a férfi.
    – Egyáltalán a vallásod megengedi, hogy keresztény nőt vegyél feleségül?
    – Igen. Muszlim férfinak szabad.
    – Allah mondta? – kérdezte a nő, de a mondat végét már elharapta. Egyszerűen soha nem tudta, mit kérdezhet. Hiába élt itt a férfi, a vallásához mereven ragaszkodott.
    Firas elkomorodott, amitől Szilvi kezdte rosszul érezni magát, de aztán a férfi felnevetett:
    – Igen, ő mondta. Allah mindent lát, minket is. Téged is, és azt is látja, hogy nem vagy boldog, de ő szerencsésebb, mint én, azt is tudja, miért.
    Megfogta a nő kezét. Szilvi először csak nézte az összefonódó ujjaikat, aztán elhúzódott:
    – Ne haragudj, ez nekem nem megy.
    – Tudom, de te is tudod, hogy csak a kezedet fogom meg. Hazavigyelek inkább?
    – Ne! Most nem szeretnék egyedül lenni, a gyerekek sincsenek otthon, de nem biztos, hogy jó társaság leszek.
    Firas előrehajolt a sofőrhöz és mondott neki valamit. Bár Szilvi már sok mindent megtanult arabul, ezt mégsem értette. Az autó a következő elágazásnál balra kanyarodott. A nő kinézett az ablakon, ám nem fogott fel semmit az elé táruló látványból, gondolatai teljesen másfelé jártak. Firas egy ideig figyelte, aztán megrázta a fejét, reggel beszél Dabírral.
    Fél órával később megérkeztek. Más nő valószínűleg nem értékelte volna a meglepetését, de Szilvinél biztosra mehetett vele. Látta a csodálkozást az arcán, mikor kinyitotta előtte az autó ajtaját, de a kíváncsiságot is. A Szépművészeti Múzeumnál álltak meg. Egy időszakos kiállítás volt éppen az arab világról, és Firas minden összeköttetését latba vetette, hogy megnézhessék csak ketten, úgy, hogy senki nem zavarja őket. Befelé menet csak bólintott a biztonsági főnöknek, ennyi elég is volt. Ahogy számított, a nőt elbűvölték a kiállított tárgyak, még a szomorúság is eltűnt az arcáról egy időre. Szinte egész éjjelre ott maradtak.
    Holtfáradtan ültek be a kocsiba hajnalban. Szilvi egész jókedvűnek látszott.
    – Szép muszlim nő lennél –mondta a férfi, ahogy ránézett.
    – Na, ne mondd! – felelte a nő, és lehúzta a férfi nyakáról a selyemsálat. A fejére tekerte úgy, hogy csak a szeme látszott ki mögüle. – Így gondoltad?
    – Szép vagy – felelte mosolyogva Firas.
    – Áh, nem ér ez semmit – vette le a rögtönzött fejfedőt a nőt –, így is el tudok csábítani bárkit.
    – Bárkit? – csapott le a szóra a férfi.
    Szilvi elkomorodott. Tehát igaz, egy férfi van a dologban.
    – Vigyél haza, légy szíves! – mondta a nő.
    – Miért nem vele vagy?
    – Nem lehet – felelte némi habozás után Szilvi. Firasnak nem volt értelme hazudni, úgyis mindenre rájött, akárcsak Tibor, de ő gyorsabb volt. A megérzéseire hallgatott, amik, úgy tűnt, soha nem csapják be. – Nem lehet…
    – Miért?
    – Firas, kérlek! Ne kérdezz semmit!
    – Rendben! – felelte a férfi.
    A nő ránézett, akart még valamit mondani, de tudta, hogy felesleges. A férfit nem lehetett megállítani, ha valamit a fejébe vett. Ezért is, és másért is már rég törölt minden levelet az email-jei közül, ami elárulhatta volna. A férfi hihetetlen kapcsolatokkal rendelkezett, és nem volt olyan leszerelhető, mint Tibor. Szilvi gondolatban végigfutott minden lehetőségen, de nem jutott eszébe semmi, amit elfelejtett volna. Firasra nézett, volt valami a férfi pillantásában, amitől sokszor úgy érezte a lelkébe lát, most pedig még sokkal erősebb volt ez az érzés. Nem tehetett semmit. A férfi egyszerűen úgy fogta fel kettejük kapcsolatát, mintha a nő a védelme alatt állna. Megmaradt a háttérben, de figyelt, és mindent észrevett.
    Megérkeztek Szilvi háza elé. Odakint már világosodott. Firas az ajtóig kísérte a nőt, aztán elköszönt. Nem ért hozzá, bár szeretett volna, de a beléégett dogmák ezúttal erősebbek voltak.
     – Nézz be holnap a szállodába, ha van kedved. Vagy kocsit is küldhetek érted. Nem kéne most egyedül lenned.
    Szilvi elmosolyodott. Senkitől nem kapott ennyi odafigyelést, mégsem volt képes szeretni a férfit. Nemcsak a másik volt az oka. Egyszerűen visszatartotta a kettejük közötti óriási különbség is. Szép volt az arab világ, az arab életszemlélet, de félelmetes is. Tudta, hogy Firas nem várná el tőle, hogy úgy éljen, mint azok az asszonyok, de azt is tudta, hogy nem lenne boldog vele, és ő még egyszer nem akart úgy férfit ölelni, hogy abban nincs benne a szíve. Nem volt nagyon vallásos, most mégis elmondott egy fohászt, de ez egy idegen istenhez szólt: Allah, ha létezel, adj ennek a férfinak egy jó asszonyt, egy jó muszlim asszonyt!
    Firas megvárta, amíg becsukódik az ajtó, aztán visszament a kocsihoz. Ahogy beült, már vette is elő a telefonját. Csak néhány mondatot mondott, aztán letette.
    Néhány nap, és minden kiderül.

   Szilvi pedig tudta ezt, de nem tehetett ellene semmit. Mosolygott, amikor Firasra gondolt.
    És elkomorodott, amikor a másikra.
    A dolgozószobába sétált és bekapcsolta a számítógépet, megnyitotta a postafiókját. Jó pár új levele érkezett, a legtöbb feladójáról azt sem tudta, kicsoda, de ő csak egy nevet keresett. Összeszorította a száját. Nem volt közte. Ma sem. Nem is tudta, igazából mit várt. Egy könnycsepp futott végig az arcán, aztán a nő felemelte a fejét.
    Nem. Az az ember nem érdemli meg, hogy sírjon miatta.
    Kinézett az ablakon. Odakint ébredezett a város. Biztosan ő is most kel. Lehunyta a szemét. Maga előtt látta a férfi testét, érezte az illatát.
    Nem, mondta ki hangosan. A szó visszhangzott a félhomályos szobában. Megrázkódott. Muszáj lesz aludnia. Délután még a gyerekeket is haza kell hoznia, de nem holtfáradtan. Aztán két nap múlva elutaznak. Majd ha egyedül lesz, akkor ráér ezzel foglalkozni.
    Olyan fáradtság lett úrrá rajta, hogy még zuhanyozni sem volt ereje, elbotorkált a hálószobáig, és ruhástól zuhant az ágyba. Aztán már rántotta is magába a sötétség.
    Álomtalan mélységekbe.

    /Nem kérek kritikát egyik vallási oldalról sem. Az itt leírt párbeszédek, szinte szó szerint, így hangzottak el az életben. A helyszín természetesen kitalált. A szereplők már nem annyira…/

Az ÉLET – Ezen egy éjszaka legszebb meséje

5 responses to “Az Élet – A következő felvonás

  1. Szabó István

    Kedves Angie!
    A nyáron 10 napig Törökországban jártam, és írásod igen képszerűen juttatta eszembe a muszlim világot. Írásodban az egyik legszebb emberi érzés könnyező-kínlódó, és már-már hipnotikus ábrázolása igazi testi-lelki élmény mindannyiunk örök szereleméhségének gyakran fájó kielégületlenségéről.
    Szeretettel ölellek!
    István

    • angellilith

      Nagyon elbűvölő ez a világ, az biztos.
      És nagyon félelmetes is a mi másfajta szabadságunkhoz képest. Néha felfoghatatlan, néha megérthetetlen.

  2. Lesz folytatás?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s