‘Scifi-szerűek’

 A Megváltó

     Gork, vagy  ahogy itt hívják Daniel végignéz az izgatottan morajló tömegen. Még több mint egy  óra van kezdésig, de a feszültség már szinte kézzelfogható. A stadion – a legnagyobb, amit bérelni tudtak – tömve van emberekkel. Vannak köztük olyanok is, akik már egy hete letáboroztak a bejáratoknál, hogy biztos bejussanak. Nem mintha számítana, hiszen a jegyek megadott helyekre szólnak. Több okból is. Egyrészt ez az embertípus valamiért jobban érzi magát, ha fizethet…            Bővebben>>>

A Piramis

     –      Anya, anya, nézd, mit építettem!
     –       Egy pillanat!
     –       De nézd meg, mit építettem!
     Rita döbbenten nézi az alkotást:
     –       Mi ez? Stonehenge?
     –       Mit mondtál?
     –       Mit építettél?
     Sarah huncut mosollyal néz anyjára:
     –       Hát azt, amit mondtál. Ott éltem…          Bővebben>>>

Apokalipszis itt és most

     Kétszáz év. Azóta erre várnak. Már rengetegszer megpróbálták, de mindannyiszor belebuktak. Most már nem akartak hibázni. Ezt alaposan megtervezték. Rájöttek, hogy egyszerű háborúk útján nem fog sikerülni. Ide összetettebb stratégia kellett. Mindent bevetettek. Biokémiát, hadászatot, ideológiákat. És az emberek mindent elhittek. Néhány gyógyíthatatlan betegség, társadalmi különbségek, vallásiak – végül már mindenki gyűlölt mindenkit.
    Összefogás? Ugyan már! De nem is az volt a cél. Ahhoz, hogy a bolygót lakhatóvá tegyék az otthoniak számára, meg kellett változtatni egy-két dolgot. És persze el kellett tüntetni az embereket is…     Bővebben>>>

A Te életed?

   Itt élünk ezen a bolygón, régebb óta, mint ők, az emberek. A miénk. Ők ezt nem tudják, nem akarják tudni, de végül mégiscsak mi leszünk a győztesek, túléljük őket. Nem tehetnek semmit. Persze próbálkozhatnak elpusztítani, mint, ahogy már oly sokszor tették, de nem fog sikerülni, nem sikerülhet.
     Nem tudnak rólunk szinte semmit, de ők azt hiszik, igen. Valódi lényünk az ő számukra láthatatlan, és ez így is marad, amíg csak el nem jön a mi időnk…       Bővebben>>>

Elveszve

Mary arcán elégedett mosoly futott át, mikor oldalára fordult, és könyökére támaszkodva végignézett a mellette fekvő meztelen férfin. Dave volt az, akire mindig is várt, érezte ezt már az első találkozásukkor. Sok év telt el azóta, de a szerelmük csak erősödött. Dave a hadseregnél szolgált, és a nő mindig elégedetten nyugtázta az irigykedő pillantásokat, mikor együtt sétáltak az utcán. A férfi egyenruhában valóban ellenállhatatlan volt, még szerencse, hogy őt csak Mary érdekelte.
    És micsoda szerető! Hiába telt el annyi év, még mindig úgy tudott hozzáérni, hogy a nő minden sejtje felizzott az érintésétől.
    Mary felsóhajtott. Dave szeme kicsit megrebbent, de nyugodtan aludt tovább. Fel kéne ébreszteni, futott át a nő gondolatain, de nem tette. Még nem. Most csak nézni szerette volna. Tökéletes, izmos testén izgalmas árnyékokat rajzolt az ablakon bevilágító telihold kékes fénye. Nem bírta tovább. Közelebb hajolt és megcsókolta a férfi mellkasát…     Bővebben>>>

Ki vagy, Doki?

     Adam és Dave izgatottan lépte át az épület főbejáratát. Két hetes pihenőjükről tértek vissza, és tele voltak energiával, bár ebben a két hétben alig aludtak valamit. Cégük egy új szerkezet tesztelését bízta rájuk, aminek a beépítésével az előző nap végeztek a szakemberek. A műszer a NASA egyik leányvállalatának, az Autropnak, volt az újítása. Egy pásztázó elektronmikroszkópról volt szó, amivel állítólag százszor nagyobb felbontást lehet elérni az eddigieknél, tehát tízmilliószorost…       Bővebben>>>

Körök

      Uraim, rövid leszek, azt hiszem, ez az utolsó napunk. – Szinte látni lehetett, ahogy mindenkinek elakadt a lélegzete. A professzor folytatta: – Pontosan éjfélkor egy közelítőleg Föld nagyságú égitest tűnt fel a F38-as szektorban, pályája, az eddigi adatok szerint, pontosan megegyezik bolygónk pályájával, de sebessége sokkal nagyobb, előzetes számításaink szerint 9.629.000 km/óra volt. Ilyen iramban négy nap alatt tenne meg egy kört a nap körül.
     – Ez lehetetlen. Ekkora sebbességgel nem maradhat ezen a pályán. Itt valami tévedés lesz – szólalt meg Hope.
     – Mi is erre jutottunk – felelte a professzor –, de ez az égitest valahogy nem a fizika törvényei szerint viselkedik…                       Bővebben>>>

Mese

     Van egy bolygó nem messze a Földtől. Mindössze 8,8 fényév a távolság. Ez a bolygó egy kettős csillag körül kering, ők mégis a kisebbik csillaghoz tartozónak érzik magukat. Ez a csillag a Syrius-B. Nagyon kis világ az ő bolygójuk, sokkal kisebb, mint a Föld. Mindössze egyetlen nemzet alkotja. Van királyuk és királynőjük. Sok-sok évvel ezelőtt ezen a bolygón hatalmi harcok dúltak, és az akkori uralkodópárt megölték, mint ahogy a lehetséges trónörökösökkel is ezt akarták tenni. Az öröklés náluk nőágon történik, ezért a nagyobb veszélyben lévő lányutódot elvitték egy távoli bolygóra. Csak egyvalaki tudta, hova és ki ő…             Bővebben>>>

Mese – folytatás (Új világ)

     A problémát egy olyan jelenség okozta, amit a Földön még nem is ismertek. Egy feketelyukhoz tudnám leginkább hasonlítani, de viszonylag rövid életű, földi időben mindössze néhány perc. Koncentrálódik az antianyag a tér egy adott pontján, és a közelében található anyaggal reakcióba lépve megsemmisül. Elpusztítva önmagát, és az adott anyagot is. Ez az anyag pedig a mi bolygónk lett volna, a Zerda…      …az egyetlen megoldás egy féregjárat megnyitása volt halálos pontossággal abban a pillanatban, amikor az antianyag koncentrálódik…        …a lehetséges átjárok, mind lakott bolygókra nyíltak…        …a három bolygó közül a Föld volt a legkisebb, és a legéretlenebb is. Nem sok idejük maradt a döntésre…         …évekig azt készítettem elő, hogy a fajom felvehesse a kapcsolatot az emberekkel, hogy tanulhassunk egymástól, és akkor minden romba dőlt…          Bővebben>>>

Mese – folytatás (Honvágy)

     Emlékszem, hogy elhelyeztem az üveghengereket a sziklaüregben, arra is, hogy lezártam a kijáratot, hogy senki ne léphessen be, csak, ha eljön az ideje, és azon gondolkodtam, vajon az a perc mikor lesz. Végigfeküdtem a magam számára készített fekhelyen, és vártam a halált. Éreztem, ahogy megérint, és abban a pillanatban csak két dologra tudtam gondolni: Alfára, az egyetlen férfira, akit szerettem, és aki soha nem lehetett igazán velem, és a Zerdára, a bolygóra, mely szülőhelyem volt, és amit elhagytam egy másik fajért.
     Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy körülöleljen a hideg sötétség…       …aztán a vakító fehérség, és az öcsém, Zeg. Megtaláltunk, mondta, még idejében…      Bővebben>>>

Mese – folytatás (Hazatérés)

      És eljött a nap. Gyorsabban, mint reméltem. Társaim tegnap érkeztek, és holnap indulunk. Ez az út csak rólam szól. A hazatérésemről. Nem akarok azonnal menni, kell még ez az egyetlen nap nekem, még látni akarom utoljára az emberek világát.

      Esteledik. Egyedül vagyok. A többiek az űrhajón maradtak. Én kértem így. Kimegyek a házam melletti udvarra. Kicsit hűvös az idő, de az ilyen éjszakákon legszebb az égbolt. Most még a csillagok is mások, mintha tudnák, hogy többé nem nézem őket innen…     Bővebben>>>

Volt, nem is olyan rég, egy szép világ

   A két férfi elégedetten szemlélte a tengeralattjárót. Tökéletes gömb volt, csak ebben a formában bíztak. Egy különleges fémből készült, ami talán kibírja a nyomáskülönbség miatt keletkező feszültségeket. Legalábbis ebben reménykedtek.
     Úgy tervezték, ketten utaznak. A nagy többség nem igazán hitt ebben az expedícióban, hiszen már annyiszor próbálkoztak mások is, és vagy nem sikerült elég távolságot megtenniük, vagy használhatatlan adatokkal tértek vissza. „A környezet ott alkalmatlan számunkra az életre”. Hiszen ezt eddig is tudták; de abban reménykedtek, megtalálják az ősi mondákban emlegetett titokzatos világot, a múlt egy darabját…        Bővebben>>>