‘Más-világ’

A Megváltó

     Gork, vagy  ahogy itt hívják Daniel végignéz az izgatottan morajló tömegen. Még több mint egy  óra van kezdésig, de a feszültség már szinte kézzelfogható. A stadion – a legnagyobb, amit bérelni tudtak – tömve van emberekkel. Vannak köztük olyanok is, akik már egy hete letáboroztak a bejáratoknál, hogy biztos bejussanak. Nem mintha számítana, hiszen a jegyek megadott helyekre szólnak. Több okból is. Egyrészt ez az embertípus valamiért jobban érzi magát, ha fizethet…            Bővebben>>>

A Piramis

     –      Anya, anya, nézd, mit építettem!
     –       Egy pillanat!
     –       De nézd meg, mit építettem!
     Rita döbbenten nézi az alkotást:
     –       Mi ez? Stonehenge?
     –       Mit mondtál?
     –       Mit építettél?
     Sarah huncut mosollyal néz anyjára:
     –       Hát azt, amit mondtál. Ott éltem…          Bővebben>>>

Apokalipszis itt és most

     Kétszáz év. Azóta erre várnak. Már rengetegszer megpróbálták, de mindannyiszor belebuktak. Most már nem akartak hibázni. Ezt alaposan megtervezték. Rájöttek, hogy egyszerű háborúk útján nem fog sikerülni. Ide összetettebb stratégia kellett. Mindent bevetettek. Biokémiát, hadászatot, ideológiákat. És az emberek mindent elhittek. Néhány gyógyíthatatlan betegség, társadalmi különbségek, vallásiak – végül már mindenki gyűlölt mindenkit.
    Összefogás? Ugyan már! De nem is az volt a cél. Ahhoz, hogy a bolygót lakhatóvá tegyék az otthoniak számára, meg kellett változtatni egy-két dolgot. És persze el kellett tüntetni az embereket is…     Bővebben>>>

Egy élet

     Thomas, az öregember, fáradtan ült hintaszékében. Tudta, hogy ma lesz az a nap, mikor elhagyja földi életét. Egyedül volt, nem mintha ennek okvetlenül így kellett volna lennie. Rengeteg barátra tett szert az évek alatt, de ma senkit nem akart maga körül. A végrendelet az asztalon hevert. Vagyonát, ami nagyrészt ingatlanokból állt, a bennük működő alapítványok öröklik. Bízott benne, hogy folytatják azt a munkát, amiért egész életében dolgozott…       Bővebben>>>

Őrangyal

    Ködös, téli nap volt. Két héttel karácsony előtt. Ebben az évben csak ezen a napon esett le az első hó, és ez egyből meg is látszott a baleseti statisztikákon. Az emberek már javában készülődtek az ünnepekre, és ez évről évre csak rosszabb lett. Ahelyett, hogy örömmel várták volna, mindenki egyre türelmetlenebb, egyre ingerültebb volt
     Talán ezért is, meg a hó miatt is rengeteg baleset történt ezen a napon…             Bővebben>>>

Volt, nem is olyan rég, egy szép világ

   A két férfi elégedetten szemlélte a tengeralattjárót. Tökéletes gömb volt, csak ebben a formában bíztak. Egy különleges fémből készült, ami talán kibírja a nyomáskülönbség miatt keletkező feszültségeket. Legalábbis ebben reménykedtek.
     Úgy tervezték, ketten utaznak. A nagy többség nem igazán hitt ebben az expedícióban, hiszen már annyiszor próbálkoztak mások is, és vagy nem sikerült elég távolságot megtenniük, vagy használhatatlan adatokkal tértek vissza. „A környezet ott alkalmatlan számunkra az életre”. Hiszen ezt eddig is tudták; de abban reménykedtek, megtalálják az ősi mondákban emlegetett titokzatos világot, a múlt egy darabját…        Bővebben>>>

Világok harca

      Hátrapillantott társaira. Kevesen voltak, de csoportjuk jól szervezett. Hiába, vezérük mindent megtett, hogy szervezetük tökéletesen működjön.
    És működött is. De mindentől ő sem védhette meg őket. A legutóbbi biológiai támadás, alaposan lecsökkentette létszámukat. Ha az élelem szűkösségét nézzük, ez még jól is jött, de a túlélésen kívül fontos volt a területhódítás is, ahhoz meg többen kellettek volna. Greg biztos volt benne, hogy a király – ők csak így nevezték – erre is talál megoldást.       Bővebben>>>