…

.

.

.

visszhang

.

.

.

kiáltás

.

.

.

visszhang

.

.

.

kiáltás

.

előbb a visszhang

.

aztán a kiáltás

.

előbb a visszhang halt meg

aztán a kiáltás

.

KÁOsz

.

ból

.

r

E

N

D.

Örökké nem eshet…

     Gork hatodik lábának hetvenkettedik nyúlványával feszülten dobolt a mesterséges kisbolygó modelljének felszínén. Előtte a kivetítő tűélesen jelenítette meg a célhelyet. Ferd ránézett, de nem tudta, mit mondhatna. Igazából azt sem, mit vár még a másik. Végül Gork kifakadt:
– Ez már nem igaz, a galaktikus ciklus lassan ismét egy új kört tesz meg, és még mindig semmi! Nem is számolom, hányadik kísérlet – a számítógép, azt hívén feladatot kapott, készségesen megjelenítette az említett adatot, de senki nem figyelt rá -, nincs olyan pontja a bolygónak, ahol ne próbálkoztunk volna! Folyamatosan küldjük a szükséges adatokat, megfelelően kódolva a galaktika rektangilis alapegyütthatójának pi-ciklusú hullámain, de képtelenek meglátni! És ezeket – megvetően legyintett – kellene fejlett intelligenciának tekintenünk?! Most nézd meg! Még mindig esőnek nézik…

/S szólt a Holló: “Sohamár!” – Poe/