Boldog tudatlanság

Boldog tudatlanság     Galagonya törzsfőnök fáradtan nézte, ahogy a varázsló pálmafadíszes fejékén megcsillannak a lemenő nap utolsó sugarai. Bement a sátrába, behúzta maga mögött a bejáratot takaró bőröket, elővett egy cigarettát a zsebéből és rágyújtott. Aztán leült az asztal mellé, maga elé rakta a pénzkazettát, megszámolta az aznapi bevételt, levonta belőle a nagyfőnök jutalékát, aztán a magáét, aztán valamennyit a költségekre, aztán a saját költségeire, aztán a jutalékát, aztán…
     Aztán sajnálkozva szemlélte a maradékot, szegény alattvalói ma sem lettek gazdagok, de hát a gazdasági válság ugye, az az oka mindennek. Ő igazán nem tehet róla. Örülhetnek neki, hogy van munkájuk, csak azt nem tudta, miért nem képesek ezt felfogni a törzs tagjai is. Az igaz, hogy néhány éve nem is tudtak róluk a külvilágban. Na és? Hát nem boldogabbak most? Neki például soha nem lett volna autója. Igaz, hogy csak nézegetheti, mert egyrészt vezetni nem tud, másrészt üzemanyag sincs hozzá, de amióta megvan, a törzs minden tagja szinte könyörög, hogy az ő lányát válassza következő feleségnek. Szép is az élet.
     Kopogtak.
     Kinézett és megdöbbenve vette tudomásul, hogy a varázsló az. Már épp rá akart ordítani, hogy merészeli zavarni, de akkor észrevette, hogy a fél törzs ott áll mögötte. A varázsló kezében egy könyv volt. Furcsa, nem is tudta, hogy megtanult olvasni. Talán nem is, gondolta. A férfi szavai azonban eloszlatták kétségeit. Azt mondta, ami a kezében van az a Polgári Törvénykönyv, és azt olvasta benne, minden ember egyenlő, és joguk van a demokráciához, ezért ők itt és most megdöntik a törzsfőnök uralmát, és választásokat követelnek.
     – Pfff! – felelte a törzsfőnök, mert hirtelen jobb nem jutott eszébe.
     – A következő holdtöltekor választunk – mondta a varázsló.
     – Engem az istenek jelöltek ki! – próbálkozott ő, de tudta, hogy ez csak részben igaz, hiszen már az apja, meg az ő apja, meg az övé is törzsfőnök volt.
     – A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy senki sem lehet csak azért valaki, mert jó helyre született, és nem hivatkozhat természetfeletti erőktől kapott előjogokra sem – felelte a varázsló, bár ez így szintén csak részben volt igaz, azzal megfordult és elment, az emberek bólogatva követték.
      A következő napokban Galagonya törzsfőnök rohammunkában (betűzve) átrágta magát a kérdéses paragrafusokon, megállapította, hogy ígérgetnie kell, amit aztán nem muszáj betartania.
     Kezdte is mindjárt azzal, hogy felemelte a turistáktól kapott bevétel után járó jutalékot a kétszeresére, neki még így is marad elég, megválasztása esetén bevezeti az alanyi jogon járó sátrat, a gyermekek ingyenes vadászati oktatását. A varázsló erre megígérte az ingyenes talizmán készítését minden törzstagnak, aki rá szavaz, valamint a kedvezményes rontáslevételt. Ő rálicitált a heti egyszeri déligalvási jog meghirdetésével, mire a varázsló kettőt mondott, majd jött ő a hárommal, végül már maguk sem tudták, mit is kellene betartaniuk.
     Végül eljött a holdtölte napja. A törzs tagjai izgatottan gyülekeztek a nagy totemoszlopnál, hozták a választáshoz szükséges vadászkést vagy lándzsát, attól függően kire akartak szavazni. Voltak, akik csalni akartak, és két fegyvert is vittek, de szerencsére őket időben észrevették. Este aztán előhívták a törzs legjobb matekosát, Pistikét, és megkérték számolja össze a szavazatokat. Még neki is sokáig tartott, mert egyrészt nem voltak kevesen, 224-en, másrészt mindig belefeledkezett a fegyverek csodálatába, de végül is sikerült. Döntetlen volt az eredmény. Még egyszer megszámolták, aztán még egyszer, de mindig ugyanaz jött ki.
     Az emberek morogtak, nem akartak még egy választást, belefáradtak az örökös gyűlésekbe. A törzsfőnök és a varázsló két napig gondolkodott, mit tegyenek. Végül úgy döntöttek megosztva fognak uralkodni, akarom mondani, kormányozni, egyik nap az egyikük, másik nap a másik. Természetesen a feleségeken is osztoznak. Elhatározták azt is, új szerződést írnak a turistákat szállító céggel, most már nem fogják beérni az egy doboz színes gyönggyel, hanem kettőt kérnek, de az is lehet, hogy hármat, valamint a varázslónak is vetetnek egy autót. Már éppen el akarták vinni a tervezetet, mikor észrevették, hogy szállító sehol. Így visszagondolva, a kampányidőszak alatt egyre jobban csökkent a látogatók száma, de ez fel sem tűnt, mert mindenki a gyűléseken volt.
     Két nappal később megérkezett a várva várt hajó, de nem kirándulókat hozott, csak egy levelet. A szállító írta. Visszakövetelte, amit adott, az emberei fel is pakoltak mindent. Az autót hagyták, azt mondták az úgyis csak egy roncs, nem működik. A törzsfőnök és a varázsló némán szemlélték az eseményeket. De belül örültek, ők tudták, hogy az az autó bizony működik, semmivel nem lehetett olyan könnyen feleséget szerezni.
     A megosztva uralkodás nem jött be, nagyon hamar kiderült, hogy a varázsló nem ért a főnökösködéshez, és a törzsfőnök sem a varázsláshoz, ezért aztán mindenki maradt a helyén. Az adókat azért felemelték, valamivel pótolni kellett a vezetők kieső bevételét. A szavazáshoz használt késeket és lándzsákat visszaadták tulajdonosaiknak, persze némi ellenszolgáltatásért cserébe. A törzs tagjai rövidesen elfeledkeztek a turistákról, a választásokról, az ígéretekről, csak egyszer jutott eszükbe, mikor a varázsló és Galagonya törzsfőnök ünnepélyesen feláldozta a Polgári Törvénykönyvet a Szent Törzsi Tábortűznél.

3 responses to “Boldog tudatlanság

  1. Vannak dolgok, amik soha nem fognak változni. De egy jó darabig még biztos, hogy nem.

  2. Jó a gondolatmenet… 🙂 Tetszik!

  3. Jót szórakoztam a demokráciánk visszatükröződésében. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s