Száz százalék

(Köszönet Réger Péternek az ötletért)

     Kiterítette maga elé az újságot. Kinyitotta, és megkereste a 87.543-as számú hirdetést. Negyvenéves, százkilencven centis, ötvenkilenc kilós nő társat keres, érdeklődni a 48756-os jeligével lehet.
    Felírta a számokat: 40, 190, 59, 48756. Azaz 4-019-059 és 48-756.
    Beállította a gépen a megfelelő programokat. Ezek majd megakadályozzák, hogy a nyomára akadjanak, vagy legalább lelassítja őket. Végül belépett az oldalra. Beírta az üzenet kódját: 4-019-059, mire felugrott egy ablak. Adja meg az üzenet olvasásához szükséges jelszót! Beütötte azt is: 48-756. Megjelent egy újabb ablak, egy újabb kód következett, ezt már korábban megkapta hagyományos postai levélen az egyik címére. Ezt csak ő és a megbízója tudta. Nem nézte meg, csak villámgyorsan letöltötte az üzenetet. Majd elolvassa, ha biztonságos helyen lesz. Kivette a memóriakártyát. Lezárt mindent, törölte a levelet a netről és kisétált a kávézóból. Az utcán hatalmas forgatag volt, könnyű volt eltűnni szem elől. Levette a kabátját, és az álszakállat, majd egy kukába hajította, már nem lesz rájuk szüksége. Még szinte el sem ért az utca végére, mikor meghallotta a szirénákat. Nem volt kétsége afelől, hogy kit keresnek. Egy ideje sejtette, hogy a nyomában vannak, de most már nem aggódott, ez az utolsó feladat, amit elvállalt.
    Belefáradt már, és pénze is volt elég, ahhoz, hogy kiszálljon. És száz százalékosan fog kiszállni, ő a legjobb, sohasem hibázott, akár egy gazdag üzletember, akár egy filmcsillag, akár egy politikus volt a célpont. Akár egy kisgyermek. De ez utóbbira nem szívesen emlékezett. Akkor még kezdő volt, és elvállalt mindent. Ma már nem tenné. Mostanra már mindenki tudta, aki igénybe akarta venni a szolgáltatásait, hogy mi az, amit vállal, és mi az, amit nem. A legdrágábbak közé tartozott, mégis a legkeresettebb volt. A neve elég garancia volt a sikerre.
    Addig nem adta fel, míg nem végzett az aktuális célszeméllyel, akkor sem, ha ez esetleg több hetét, hónapját vette igénybe. Egyszerűen maximalista volt, nem bírt kiszállni a cél előtt.
    Már akkor is így volt ez, mikor azt a kisgyermeket kellett megölnie. Egy bandavezér volt a megbízó, és egy bíró lánya az áldozat. Ötéves, tündéri, szőke kislány, hatalmas kék szemekkel. A bűne mindössze annyi, hogy az apja, minden „figyelmeztetés” ellenére, elítélt valakit, akit nem lett volna szabad.
    Egy kis hiba csúszott a tervbe. Eredetileg álmában akarta elintézni, de a gyermek felébredt, mikor a szobába lépett, és sírni kezdett. Az anyja szinte azonnal ott termett. Meglátta a férfit, és sikítani akart, de ő gyorsabb volt, egy határozott mozdulattal törte el a nő nyakát, szerencsétlennek ideje sem volt felfogni, mi történik vele. A kislány pedig végignézte, a sírást is abbahagyta, és néma rettegéssel figyelte a férfit. Nézte hatalmas szemeivel, és ő kis híján elgyengült. Csak egy munka, mondogatta magának, csak egy munka. Felemelte a fegyvert és lőtt. A kicsi szinte hang nélkül omlott a földre.
    Egyik munkája sem rázta meg annyira, mint az. Igazából a többi áldozat nem is érdekelte. Azok már felnőttek voltak, és nem éppen ártatlanok. Megérdemelték a halált, gondolta ő.
    Mostanra azonban már belefáradt. Már régen eldöntötte, hogy kiszáll, ezt a munkát már el sem akarta vállalni, de csábítóan sokat fizettek, azt mondták egy többszörös gyilkos a célszemély, és ennyi elég volt, úgy érezte, ezt még el kell vállalni, de ez tényleg az utolsó lesz.
    Egy pár percig eljátszott a gondolattal, hogy átállhatna a másik oldalra, és lehetne afféle igazság angyala, aki a rosszakat büntetné meg, talán még feloldozást is kaphatna a korábbi tetteiért, talán még azért a gyermekért is. Olyan lenne, mint Batman, éjszaka járná a várost és keresné a bűnözőket, rettegnék a nevét.
    Legyintett. Így is rettegik. Sőt, így talán még híresebb is, hatalmas vérdíjat tűztek ki a fejére. Az FBI is, és az alvilág is. Évek óta a nyomában vannak, évek óta keresik, de ő jobb náluk, soha senki nem sejtette, ki is ő valójában, még a saját anyja sem.

    Ahogy elért a sétálóutca végére, különvált a tömegtől, a lakása nem volt messze, a főutca végén. Kinyitotta az ajtót, és a nappaliba ment. Elővette a memóriakártyát, de még nem nézte, meg mi van rajta. Ez lesz az utolsó munkája, szerette volna minden percét ünnepélyessé tenni. Kiment a konyhába, és egy üveg fehérborral tért vissza. Kinyitotta, és töltött magának. Lerakta a poharat az asztalra, és felnyitotta a laptop tetejét. Felemelte a memóriakártyát, ujjai között forgatni kezdte, majd a gépbe helyezte. Az egérrel ráhúzta a nyilat az ikonra, de még nem nyomta le a gombot.
    Azon gondolkodott, ki lehet az. Valami többszörös gyilkos. Ennyit tudott róla. De milyen lehetett az élete? Volt felesége? Vagy férje? Elvégre nő is lehet az illető. Lehet, hogy civilben befolyásos ember. Esetleg egy milliomos. Azokat utálta. Azt hiszik, a pénzükkel mindent elintézhetnek. Vagy egy bandavezér. Azért sem kár.
    Ránézett a gépre. Iszonyú kíváncsi volt, de még várni akart.
    Felállt, és a szekrényhez sétált. Kinyitotta az ajtót, aztán félrehúzta a ruhákat, majd megnyomott a hátsó részen egy reteszt, mire kinyílt a titkos ajtó. Egy egész fegyvergyűjtemény vált láthatóvá. Nézegetni kezdte őket. Melyik legyen a kiválasztott? Elvégre mégis ez az utolsó alkalom, valami különleges kell. Végül egy pisztoly mellett döntött, ezt még a bíró házából hozta el, és soha nem használta. Ez lesz a megfelelő. Nem hibázhat. Száz százalékosan akarta befejezni pályafutását.
    Visszament a nappaliba, és leült a gép elé. Megnyitotta a fájlt, és elakadt a lélegzete. Döbbenten nézte az áldozat fényképét. Száz százalék, száz százalék, visszhangzott az agyában.
    Száz százalék, suttogta maga elé. Most már tudta, hogy így lesz, és könnyebb is, mint gondolta. Kisétált az erkélyre, és nézni kezdte az éjszakára készülő várost, majd a szemközti konferenciaközpontot. Sok politikus gyűlt össze aznap, valami különleges alkalom volt. Épp akkor érkezett egy hófehér limuzin, a sofőr kiszállt, hogy ajtót nyisson az utasnak.
    A bérgyilkos felemelte a pisztolyt. Remélte, hogy jó választás volt. A csövet gondosan beállította, nem hibázhat, most már nem. Száz százalék. Meghúzta a ravaszt. Iszonyatos dörrenés hallatszott. Vér fröccsent szét. Lent a biztonsági őrök sietve terelték biztonságos helyre az embereket, majd vizsgálni kezdték a környező ablakokat. Valamelyikük mutogatni kezdett az ötödik emeleti erkélyre, ahol egy emberi alak látszott a párkányzatra hajolva. Nem mozdult.
    Nem mozdult akkor sem, mikor az őrök rátörték az ajtót. Ott hevert, kezében a pisztollyal, körülötte hatalmas vértócsa.

* * *

    – Tudta, hogy így lesz, igaz?
    – Sejtettem – vonta meg a vállát a bíró.
    Greg őrmester elvigyorodott:
    – Szerintem nem csak sejtette. A nyomozást vezető hadnagy elmesélte, hogy az ön ötlete volt a hirdetés. Honnan tudta, hogy végez magával?
    – Nem voltam biztos benne, de észrevettem, hogy az utóbbi években egyre kényszeresebbé vált a viselkedése, és bíztam benne, hogy igazam lesz. Nem bírta elviselni, ha egy feladatot nem végez el, addig űzte az áldozatát, amíg a nyomába nem ért. Néhányszor már majdnem sikerült elkapnunk, de valahogy mindig kicsúszott a kezünk közül. Úgy hallottam, néhány összekötőtől, hogy ki akar szállni. Gondoltam, egy próbát megér.
    – Ő ölte meg a kislányát?
    – Igen. És a feleségemet is. A megbízót még akkor lecsukattam, de őt csak most találtuk meg.
    – A pisztolyt visszakaphatja, ha lezártuk a nyomozást.
    – Nem kell – legyintett a bíró –, ideje új életet kezdenem.

12 responses to “Száz százalék

  1. ez az írásod is “száz százalék”-os:)) tetszik, hogy mindent beleadsz és megéri, mert a történet kiváló. Nagyon tetszett!
    Gratulálok:)
    Üdv. Kata

  2. …sejtettem… hogy ez lesz a vége…
    megfigyeltem ahogy olvasom az írásaid, mire a sorok végére érek, teljesen rád hangolódom…. ez nagyon érdekes érzés, mert élem az érzéseid, amelyek a sorokat íratták

    • angellilith

      Kedves Tücsök!
      Te nagyon jó vevő vagy. Azért remélem, még fogok olyat írni, aminek nem tudod kitalálni a végét!
      Ölellek, Angie

      • biztos fogsz…..bár nem kitalálom, hanem “látom” a végét… lehet fogsz olyat írni, aminek Te nem tudod még a végét… de én igen;-)

        • angellilith

          Kedves Tücsök!
          Még aztán ez is előfordulhat, az élet annyira változatos. Nem csodálkoznék rajta, ha a jövőmbe látnál.
          De ha így lesz, csak akkor mondd meg, ha jót látsz!

  3. Szabó István

    Kedves Angie!
    “Háttal a falnak és megdögleni, Lee van Cleef tudta ezt remekül.” – énekelte Cseh Tamás.
    Írásodban újraéled a gonosz stílusos halála.
    Hátborzongatóan jeleníted meg egy lelkiismeret nélküli világ mindenhatóságát, és az önmagunknak való megfelelés pokoli reménytelenségét.
    Szép munka.
    István

    • angellilith

      Mert, hiszen, önmagunknak megfelelni a legnehezebb. Így van ez. (Ahogy TŐLED tanultam.)
      Egy dolgot megtanultam az elmúlt időszakban. Az élethez kell egy kis önfeladás, néha csak hagyni kell történni a dolgokat.
      És hogy a végén mindenkinek benyújtják a számlát…

      • Szabó István

        Kedves Angie!
        Benyújtott számlákkal van tele életünk, már csak a stílusos pusztulást kell gyakorolni. Vagy, legalább, jóban lenni a pincérrel…
        Szeretettel. István

        • angellilith

          Kedves István!
          Én aztán nem gyakorlom a pusztulást. Vagyis csak olyan főnixesen: minden reggel feltámadok. 🙂
          Ez már jóban levés a pincérrel?
          Ölellek, Ang

  4. Érdekes… megérdemelte. Illetve vitaindító és frappáns!

    • angellilith

      Szia!
      Köszöntelek újra nálam.
      Így van. A végén a saját magunk által létrehozott spirál fog felemelni vagy a mélybe húzni…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s