Körök

korok

2009. május 31.
Simon szinte még álmában vette fel a telefont. Ki a fene keresheti éjjel? Az órára pillantott. 2.10. Na, majd elveszem az illető kedvét a késői (korai?) telefonálgatástól, gondolta, és beleszólt:
– Tudod te, hány óra van?
– Mr. Simon Welles? – szólt bele egy izgatott hang. – A Központból hívom. Dr Reason utasított, hogy tudassam Önnel, azonnal be kell jönnie.
– Nem ér rá reggeli?
– Nem, azonnal be kell jönnie.
– Mégis mi történik, ha nem megyek be?
– Mr. Welles, attól tartok, ha nem jön magától, be kell hozatnom.
Simon elhúzta a száját, a huszonhat év alatt, amióta a NASA Csillagászati Központjában dolgozott, soha nem fordult elő, hogy sürgősen kellett bemennie. Ezen a napon épp szabad volt, és úgy tervezte lustálkodással tölti. Ebből úgy látszik, már nem lesz semmi.
– Rendben, egy órán belül ott vagyok – mondta, és letette a telefont.
Felkelt az ágyból, felöltözött, közben azon gondolkodott, biztos csak valami tévedés lesz az egész. Az ő csoportjához a Naprendszer kutatása tartozott, itt meg nem túl gyorsan változnak a dolgok, legalábbis annyira nem, hogy ne ért volna rá reggelig.
Előző este önsajnálatból egy kicsit többet ivott a kelleténél, ezért úgy döntött, inkább taxit hív. Ahogy kilépett a ház ajtaján, automatikusan felnézett az égre. A csillagok fényesen hunyorogtak, mint minden éjjel. Beült a kocsiba, közölte a sofőrrel a bázis címét, és elindultak. Az utakon alig volt forgalom, ám ahogy közeledtek a Központhoz, egyre több autó tűnt fel, a bázistól egy kilométerre már haladni sem lehetett. Simon úgy döntött, gyalogosan folytatja az utat, kifizette a taxist, és kiszállt. Korát meghazudtoló, ruganyos léptekkel tíz perc alatt a bejárathoz ért. Ahogy a biztonsági személyzet vezetője észrevette, intett neki, és kinyitotta a kaput.
– Jöjjön, Mr. Welles, már vártuk. Önöket is üdvözlöm, Mr. Hope, Mr. True. Kérem, kövessenek.
Simon csak most vette észre a másik két tudóst. Hope szakterülete a SETI-program volt, és True is valami idegenekkel kapcsolatos projekten dolgozott.
– Ti tudtok valamit? Miről van szó? – kérdezte Simon köszönés nélkül.
– Mi abban reménykedtünk, te tudsz valamit – válaszolta Hope.
– Hát ez meg? – szólalt meg True.
– Mi? – nézett rá egyszerre Simon és Hope, majd követték True tekintetét az égboltra.
– Mi ez? Egy csillag? – kérdezte True. – Nem – válaszolt tétován a saját kérdésére.
– Nem – ismételte meg Simon –, ahhoz túl állandó a fénye, és túl… Nem is tudom.
Az őr után indultak, és miközben haladtak a bejárat felé, le sem vették szemüket az égboltról. Ahogy beléptek az épületbe, True megszólalt:
– Furcsa, az volt az érzésem, nőtt.
– Nekem is – felelte Hope.
– Szerintem jól éreztétek – tette hozzá Simon elgondolkodva.
Egy fiatal tudós lépett hozzájuk, és bekísérte őket az A részlegben található nagy előadóba. A terem befogadó képesessége ezerkétszáz fő volt, most mégsem lehetett volna egy gombostűt sem leejteni, annyian voltak. Ahogy beléptek Reason professzor intett nekik, számukra a pódiumon tartottak fenn helyet. Simon csodálkozva konstatálta, hogy az egész vezetőség ott van. Ahogy leültek, a professzor felállt, a terem pár pillanat alatt elcsendesedett, minden szempár rászegeződött.
– Uraim, rövid leszek, azt hiszem, ez az utolsó napunk. – Szinte látni lehetett, ahogy mindenkinek elakadt a lélegzete. A professzor folytatta: – Pontosan éjfélkor egy közelítőleg Föld nagyságú égitest tűnt fel a F38-as szektorban, pályája, az eddigi adatok szerint, pontosan megegyezik bolygónk pályájával, de sebessége sokkal nagyobb, előzetes számításaink szerint 9.629.000 km/óra volt. Ilyen iramban négy nap alatt tenne meg egy kört a nap körül.
– Ez lehetetlen. Ekkora sebbességgel nem maradhat ezen a pályán. Itt valami tévedés lesz – szólalt meg Hope.
– Mi is erre jutottunk – felelte a professzor –, de ez az égitest valahogy nem a fizika törvényei szerint viselkedik. Nemsokára lesznek felvételeink róla. Megkértem a technikusokat, hogy azonnal tegyék fel a kivetítőkre, ha elkészülnek.
Mintegy válaszként megjelent néhány kép. A termen hitetlenkedő moraj futott végig, a professzor is hátrahőkölt, kérdőn nézett a technikusra, az bólintott, ezek voltak a jó felvételek, semmi tévedés.
A képeken egy, a Földre kísértetiesen hasonlító, égitest képe jelent meg.
– De mi ez? Ez… ez… ez
– A Föld nem lehet, csak nagyon hasonlít rá. Valószínűleg a légköre összetétele nagyjából megegyezik a mi bolygónkéval, ezért hasonló a színe. Pár óra múlva talán többet tudunk. Most pedig megkérnék mindenkit, vonuljon vissza a munkaterületére, és, könyörgöm, próbáljanak valami megoldást találni. Azt, gondolom, nem kell mondanom, hogy semmilyen információ nem kerülhet a nyilvánosság elé.
– Ezzel már elkéstünk – szólalt meg valaki a terem hátuljában –, már fenn van az interneten.
A professzor a technikusra nézett, az a gépére pillantott, elsápad, megnyomott néhány gombot, és a kivetítőkön a BBC rendkívüli kiadása jelent meg.
A riporter beszámolt az eseményekről, és képeket is mutattak. Talán innen kerültek ki, talán más állomásokról, de ez már nem is számított. A külvilágban néhány órán belül eluralkodik a pánik, most már megállíthatatlanul. Néhány telefon szólalt meg, a professzor végignézett a termen.
– Megkérnék mindenkit, kapcsolja ki a készülékét, és koncentráljon a problémára! Aki úgy érzi, a családjával szeretne lenni, elmehet.
Néhányan felálltak, a többség azonban maradt.

5:10
Mindenki elvonult a saját területére. Welles, Hope, True és Reason professzor csoportját összevonták, ők kapták a nagy megfigyelőt, innen szokták felügyelni az űrhajó-kilövéseket, és a műhold felbocsátásokat. Ez a helyiség rendelkezett a legfejlettebb eszközökkel. Simon az egyik kivetítőhöz lépett, ami az ismeretlen égitest és a Föld pályáját mutatta. Az objektum láthatóan közeledett, óránként 3,75°-ot tett meg a nap körüli pályán. hihetetlen, ekkora sebességnél a centrifugális erőnek ki kellett volna repítenie a világűrbe, vagy iszonyú tömeggel rendelkezett. De hogy került egyáltalán erre a pályára? A másik kivetítőn megjelentek a legújabb felvételek. Ezek már részletesebbek voltak, mint az előzőek, de még mindig elég elmosódottak. Egy kivetítőn a legújabb hírek futottak, ahogy az várható volt a külvilágban teljes volt a káosz, az emberek pincékbe, bunkerekbe menekültek. Simon megrázta a fejét. Mindegy volt, egy ekkora ütközést a Föld sem élhet túl, nemhogy a rajta élők. Fogalma sem volt, mit tehetnének.
Aztán a nap folyamán kiderült, hogy másnak sem. Szép lassan mindenki elhagyta a bázist, csak azok maradtak, akiknek nem volt senkijük, vagy annyira megszállottak voltak. Simonra mindkét állítás igaz volt. Tudta, hogy meg fognak halni, mégis képtelen volt mással foglalkozni, csak csodálattal figyelte az eseményeket. Ahogy teltek az órák, úgy érkeztek egyre jobb és jobb felvételek. Este hatra az égitest már szabad szemmel is jól látható volt, mérete meghaladta a csillagokét, és akkor Simon észrevett valamit a képeken, több dolgot is. Egy kisebb égitestet a másik körül és ijesztően ismerős geológiai képződményeket a felszínén. Bár a légköre túlságosan is aktív volt, alatta a Föld kontinenseire kísértetiesen hasonlító alakzatok tűntek fel. Simon döbbenten lépett hátra.
– Ez a Föld – mondta Reason professzorral egyszerre.
– De hogy? – kérdezte a professzor.
– Nem tudom, de van itt még valami – mondta Simon –, csak előbb utána nézek.
A számítógéphez lépett, időjárási, vulkáni tevékenységekre vonatkozó térképeket hívott be, megállt egy hónap elejei dátumnál. Az órára nézett. 18:40. Lekérte a legújabb felvételeket, kinyomtatta a képeket, végignézett rajtuk, majd határozott mozdulattal kihúzta az egyiket és a május 11-i kép mellé helyezte. Reason professzor elhűlve nézte. A két kép nem hasonlított. Ugyanaz volt.
– Azt hiszem ez a bolygó a múltunk, vagyis az elmúlt három hónap eseményeit láthatjuk gyorsítva – mondta Simon.
– De hogy történhetett?
– Nem tudom. Talán valami időalagút, vagy ilyesmi. Fogalmam sincs.
– Nem tehetünk semmit, igaz?
– Igaz.
– Hazamegy?
– Minek? Nincs senkim.
Maradtak. Nem sokat beszélgettek, csak figyelték az eseményeket. Az utolsó órában kiültek az udvarra egy üveg whisky társaságában, és nézték a közeledő bolygót. Negyed órával az ütközés előtt már fele akkorának látszott, mint a Hold, hét perccel később már akkorának.
A két férfi nem szól egymáshoz, csak a közeledő halálra készültek. Simonnak még eszébe jutott, hogy már érezniük kellene valamit, de nem mondott semmit.
Aztán egy perccel az ütközés előtt minden vakító fehérségbe váltott.

február 28. – három hónappal korábban
Simon az óra csipogására ébredt. 6:30. Utálta ezeket a téli reggeleket, mikor mindent beborít a szürkeség. Nem emlékezett rá, mit álmodott, csak azt érezte, hogy kirázza a hideg a tudatalattijában lévő töredékektől.
Ahogy a munkahelyére igyekezett deja vu érzése támadt, mint azon a napon az emberiség nagy részének. Akik aludtak csak az álmukat érezték furcsának, akik ébren voltak, úgy érezték kiesett pár pillanat az életükből. A központba érve Reason professzor irodájába vezetett első útja, mint minden reggel. Ott találta egy halom csillagtérkép fölé hajolva.
– Keres valamit?
– Rossz érzésem volt, mintha valami elkerülte volna a figyelmünket, de úgy látom, minden rendben van.
– Én sem látok semmi rendkívülit – nézte a képeket Simon, de érezte, valami nincs rendben.
Az egész napja egy mintha-már-megtörtént-volna hangulatban telt. A következő is, ám ahogy teltek a hetek, ez az érzés egyre gyengült, végül már el is feledkezett róla.

Május 30-án megszületett barátja kislánya, és elmentek megünnepelni. Simon amellett, hogy örült a másik boldogságának, iszonyúan rosszul érezte magát, amiért ő egyedül él. Kicsit többet ivott a kelleténél, éjfél volt mire ágyba került.
Kettő óra után néhány perccel megcsörrent a mobilja. Simon szinte még álmában vette fel a telefont. Ki a fene keresheti éjjel? Az órára pillantott. 2.10.

“Egy fekete macska ment át előttünk, aztán láttam még egyet, amelyik pont ugyanúgy nézett ki” – mondta Neo. “A déja vu hiba a Mátrixban” – felelte Trinity.

17 responses to “Körök

  1. A dátum is része a történetnek?

    • angellilith

      Szia Laci!
      Természetesen a dátum is része a történetnek. De az igazat csak 27 nap múlva fogod tudni, ha még akkor emlékszel erre a történetre. 😉

  2. Nem vagyok büszke a memóriámra. Légy szíves emlékeztess! Már, ha emlékszel majd rá, hogy emlékeztetned kell valamire.

    • angellilith

      Már, ha addigra nem leszek otthon, a Zerdán. Ez a ti bolygótok, én itt csak idegen vagyok.

  3. De azért gondolatátvitellel üzenhetsz, nem?
    Vagy nincs térerő? 🙂

    • angellilith

      Sajnos emberekkel nem tudok gondolatátvitel útján kommunikálni (egy kivétel van), meg aztán nem mindig áll a Föld megfelelő szögben a Zerdához képest.

  4. Persze, tudom, nem vagy belém szerelmes…
    Ezek szerint elvesztem?

    • angellilith

      Ha ez megnyugtat a világon több, mint három milliárd férfi él, akibe nem vagyok szerelmes.
      Más még megmenthet.

  5. Hmmm, érdekes meglátás, és izgalmas sztori: igazából nem tudtam mire számítsak megoldásul – az időalagút kreatívan hatott. Gratula!
    Majd egyszer már én is megírom az idegenes sztorimat, sőt lehet becopyzom a blogba az első témaindító fejezetet.

    Ismét jó volt olvasni

    • angellilith

      Szia Akira!
      Örülök, hogy tetszett. Érdeklődéssel várom a te verziódat!
      Üdv, Angie

  6. …sajnos vagy szerencse…nem tudom épp melyik,de az írásaid számomra mindig a valóságból érkeznek….

    mi lesz 27 nap múlva?

    • oké…feltűnt, hogy 2009-esek a kommentek is 😦
      szóval valami biztos volt 27 nap múlva, mert azóta nem élünk…de lefogytam 30 kilót…..

      • angellilith

        Óh, a…
        Nekem meg fel sem tűnt, hogy nem élek. Bár, egy-két dolog gyanús lehetett volna…
        Hmm, 30 kiló az enyészeté lett? Hmm…

  7. Szia Angie!
    Tetszett a történet, tömör, jól megírt, nincsenek benne fölösleges dolgok, nincs mellébeszélés, tehát korrekt alkotás! …meg az a gondolkodást serkentő csavar a végén… az igen! 🙂 Az ilyenek tetszenek!
    Ezek után pedig szíves figyelmedbe ajánlom a “Tünemény” című regényemet! 🙂
    Tom

  8. Jahh, és gratulálok hozzá! Amint tudom, olvasom majd a többit is! 🙂

  9. Hello Angel !

    Nagyon tetszett es mimindig uj es erdekes temaval ismerkedek meg .

    Udvozletem M.

  10. .hát, hogy minden eltűnik ……ez is….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s