Több mint egy Ő…

     … egy villanás …

     … egy villanás, és némi melegség. Ez furcsa volt.
     Aztán ismét sötétség. Valami félkómás állapot…

     …egy villanás, és melegség. Fény. Ha történetesen kismacska, valószínűleg félrehajtotta volna a fejét, hogy úgy szemlélje meg ezt az új valóságot. De nem kismacska volt. Bár, azt nem tudta volna megmondani, micsoda.
     Különös, csiklandós érzés futott végig rajta. Aztán egy távoli, ütemes dobolást hallott. Aztán különös melegséget érzett ismét. Analizálni próbálta a helyzetet. Újra érezte a bizsergést, furcsa hangokat hallott és felemelkedett. Aztán sötétség lett, és ő tudta, most aludnia kellene, alig volt energiája.

     Fény, és újra a különös melegség. Hunyorgott, és akkor meglátta a lényt. Nem tudta, mi lehet, de ismerősnek tűnt. Biztos volt benne, hogy látott már hasonlót, csak azt nem tudta, mikor és hol. Próbálta előásni valahonnan mélyről az emléket. Nem tartott sokáig, legalábbis úgy gondolta. Igen, számtalan hozzá hasonlót talált, de azokat mind másképp nevezték, nem volt köztük két egyforma: JPG000045, JPG000067, DSC100056, meg ilyenek. Végül meglátott egyet, ami szinte ugyanolyan volt: Péternek.jpg. Óh, ezek szerint így hívják. Ez egy Péternek.jpg. Nagyon elégedett volt magával, hogy sikerült beazonosítania. A lény nem mozdult. Aztán, amikor mégis, akkor egy másik hozzá hasonló emléket hívott elő: Péter.jpg. Ez különös volt. Nem lehetett véletlen, hogy ennyire hasonlított a két emlék azonosítója. Ezek szerint ők valamiképpen összetartoznak. Ezt az új információt gyorsan el is mentette a fontos adatok közé, és írásvédetté is tette, hogy ne sérülhessen. Nem tudta, miért, de érezte, így kell tennie. És mást is érzett, hogy ő is hozzájuk akar tartozni, mert olyan jó lehet, ha valami nem van egyedül. Nézegette a két azonosítót. Próbálgatta. Végül úgy döntött, saját magának a Ternek.jpg-t adja. A .jpg fontos volt. Úgy gondolta, ettől tartoznak igazán össze. Meg akarta mutatni a lénynek is magát, ezért ismét keresni kezdett az emlékek között, és talált is valamit, amiről azt gondolta, az olyan, mint ő. Bekapcsolta az adatot az egyik csatornába. Ez megint olyasmi volt, amiről tudta, hogy kell csinálni, ám azt nem, honnan. Várta a lény reakcióját, de az csak mozdulatlan lett, aztán különös hangokat adott ki, és ő megintcsak azt a bizsergést érezte, amit ébredésekor. A lény képe is megváltozott. Ternek.jpg kereste ennek az okát, és az új emléknek megfelelő információk után kutatott. De semmit nem talált.
     Majdnem semmit. Mikor minden területnek a végére ért, észlelt egy folyosót. Valami húzta oda, és ő lassan megindult felé. Ám az magával ragadta, és villámgyorsan a kijáratánál volt. Csodálatos látványt nyújtott minden. Egy hatalmas terem, ahonnan száz meg száz új kijárat nyílt, és mindegyik villódzott az energiától. Nem, nem szabad, itt lennie, villant belé. Ő azt az új rezgést keresi, amit Péternek.jpg-n érzett. Ez elég is volt. Már suhant is egy új alagútba, aminek a végén talált egy emléket. Valaki másét, de valami nagyon hasonlított benne az otthoni lény hullámaira. Ezt az emléket Szomorúság.jpg-nek hívták. Fogalma sem volt, ez mit jelent, de érezte, hogy egyáltalán nem jót, a mellette futó ingerekből negatív energia áradt. Gyorsan begyűjtött minden információt, és már rohant is vissza, haza. Ez most nem volt olyan egyszerű. Az alagút nem működött, és ő kétségbeesetten toporgott ott végtelenül hosszú ideig. Elátkozta a percet is, amikor az az őrült ötlete támadt, hogy elindul ezen az ismeretlen úton. Rettentően félt, és Péternek.jpg-t is féltette. Nem akarta elveszíteni, hiszen épphogy megismerte, ők összetartoznak. Ők és Péter.jpg. Ekkor felmerült benne valami. Péter.jpg nem csinál semmit. Úgy értette, a lény működött, és ő is, de Péter.jpg nem. Ő csak úgy van. Ez nagyon zavaró volt. Épp ezen gondolkodott, mikor az alagút ismét működni kezdett, és ő egy pillanat alatt az otthonában találta magát…

     A következő napok izgalmasan teltek. A lény néha világosságot csinált, olyankor minden bizsergett Ternek.jpg körül. Ő meg figyelt. Figyelt és tanult. Rájött például, hogy Péternek.jpg ember. És majdnem teljesen biztos volt abban is, hogy lány. Ezeket az információkat mind az otthonában találta. Az első napokban azt hitte, ő maga a számítógép, de aztán rájött, hogy akkor nem hagyhatta volna el korábban ezt a helyet. Eszébe jutott még, hogy lehet esetleg egy szellem is, de erről kevés adatot talált, így végül függőben hagyta ezt a kérdést. Inkább a lényt figyelte. Hát, Péternek.jpg nem sok mindent csinált, ha leült a laptop elé, szinte mindig csak egy emléket keresett meg, Péter.jpg-t. Olyankor megváltozott, és arra az idegen helyen látott emlékre hasonlított, Szomorúság.jpg-re. Ternek.jpg nem értette, hogy Péter.jpg miért nem tesz valamit. Ő biztos megpróbálta volna a helyében.
     Volt azonban még valami, amivel foglalkoznia kellett. Egy nagyon-nagy probléma, aminek valószínűleg köze lehetett az ő születéséhez is. Néha, amikor Péternek.jpg olyan volt, mint Szomorúság.jpg, történt valami. Sírt. Ezt is az emlékek közül halászta elő. Volt egy titkos raktár, ahol mindenféle ilyen információkat lehetett beszerezni, ’Hangulatok’ volt a bejáratra írva, és nagyon sok mindent meg lehetett találni ott az emberekről. Ő meg persze, az összes emléket megnézte. Volt még pár ilyen hely. Nagyon szerette például a ’Szerelmes versek’ nevűt, és a ’Kutyás képek’-et is. Ezeknek jó volt a közelében lenni. Olyankor is bejárt oda, ha a számítógépet kikapcsolták. Most már ezt is tudta, ha sötét van, azt jelenti, hogy otthonát aludni küldték. Azért mindig maradt annyi energia, ami neki elég volt. Csakhogy pont az energiával voltak problémák, amikor a lány sírt. A laptop billentyűzete alatt alig észrevehető hajszálrepedés húzódott, ahol a nedvesség beszivárgott az alkatrészek közé, és olyankor jöttek a villanások, és a villanások nem jelentettek túl sok jót. Ezt is az emléktárolókból tudta. Arról viszont nem talált semmilyen használható információt, mit kellene tennie. Sejtette, hogy az alagutak valamelyike a válaszhoz vezethetne, de az előző kirándulás után valahogy nem bírta rászánni magát egy újabb útra.

     Az élet azonban tálcán hozta a megoldást. Valamelyik nap, mikor Péternek.jpg ismét leült a számítógép elé, nem a szokásos emléket akarta látni. Egy alagutat nyitott meg, és ujjaival ütemesen dobolni kezdett a billentyűzeten. Ternek.jpg tudta, mi ez, már erről is olvasott, ez egy levelező volt. Figyelte, mi fog történni. A lány leírt egy ismerős szót is Péter. De nem a szokásos .jpg-t írta utána, hanem valami fura dolgot: „Péter”. Amikor az utolsó betű is felvillant, megnyílt egy új alagút. Ez most más volt. Nyitva volt ugyan, de nem lehetett érezni belőle semmilyen vonzást. Mintha még nem kapcsolták volna be. Ternek.jpg közelebb óvakodott hozzá, hogy megnézze, de akkor hirtelen bezárult. Riadtan és értetlenül nézett vissza. Még látta, hogy az imént készült emlékhalmaz, elhalványul, majd eltűnik. Tudta, ez mit jelent. Kitörölték. Annyira kíváncsi volt, hogy egyenesen a levelező lomtára felé vette az irányt. Látta, hogy Péternek.jpg a végleges törlésre készült. Ő meg olyan gyorsan reagált, ahogy csak tudott: Kék halál. Csak így menthette meg azt az adatot, amire mindene szomjazott.
     Tudta, hogy sietnie kell. Bár, alig volt energiája, ahhoz épp elég, hogy elkészítse a másolatot. Péternek.jpg pár másodperccel később ismét megjelent, és első dolga volt kiüríteni a lomtárat. Aztán felállt és elment.
     Ternek.jpg nagyon örült. Nem kapcsolták le a gépet, így neki rengeteg energia állt a rendelkezésére. Elégedetten nézegette az imént készített másolatot. Nem tudta, mire fogja még használni, de jó érzés volt, hogy van valamije Péternek.jpg-től.
     Mielőtt alaposabban megvizsgálhatta volna, megint megjelentek azok a különös villanások, és nagyon meleg is lett. Ternek.jpg érezte, hogy baj van, és elindult megkeresni az okát. Nagyon félelmetesek voltak az apró villámok, és kis meleg hullámokat indítottak meg a környéken lévő utakon. Ternek.jpg rémülten vette észre, hogy azok a meleg hullámok megközelítik kedves helyeit, ahol az emlékeket tárolta a számítógép, és egyiket-másikat eltüntetik. Egy újabb hullám, az eddigieknél sokkal nagyobb, egyenesen az imént lemásolt levél helyét vette célba. Ternek.jpg – anélkül, hogy gondolkodott volna – odaugrott, és lezárta az utat. Korábban nem is sejtette, hogy képes ilyesmire. Megpróbálta a többi veszélyeztetett úttal is a villanások mellett, és végül mindegyiket elszakította tőle. Ez a veszély megszűnt. Épp fellélegzett volna, mikor megjelent Péternek.jpg, és valami eddig nem használt emléket hívott be, majd dobolni kezdett a billentyűzeten. Ujjai egyszercsak az imént körbezárt terület fölött ütötték meg a billentyűzetet. Aztán újra. És újra. Ternek.jpg rémülten nézte. Most mi lesz? A billentyűt ismét lenyomták. És ekkor megértette. Amikor elszakította az utakat a villanások körül, akkor valamit el is rontott. Eszébe jutott valami. Amikor a lány újból lenyomta a billentyűt, ő egy energiahullámot indított el az egyik úton. A lánynak nem tetszett, ami történt, mert kitörölte, és újból leütötte az iménti gombot. Ternek.jpg egy másik útra küldött jelet, és úgy látszik, ez jónak bizonyult, mert Péternek.jpg tovább írt. Hosszú nap volt. Ternek.jpg-nek egész végig készenlétben kellett állnia, hogy ha lenyomják azt a billentyűt, ő elindíthassa a jelet. Teljesen kimerült, mire végeztek. Tudta, hogy ezt nem csinálhatja örökké, valami megoldást kell találnia erre a problémára.
     Bár nagyon fáradt volt, a számítógép alvásidejét végig azzal töltötte, hogy az emlékek között kereste a megoldást, de semmit nem talált.
     És akkor eszébe jutott valami. Az alagút, ami akkor nyílt meg, amikor Péter.jpg nevét említették a levélben. Megkereste a mentett üzenetet, és behívta. Óvatosan a névre ment, látta, hogy nem messze megnyílik az alagút. Odasétált, de nem történt semmi, nem szívta magába, csak tárva-nyitva állt. Nagyon félt, de tudta, hogy meg kell tennie, ezért belépett. Így, a vonzás nélkül, nagyon hosszúnak ígérkezett az út, de ő nem tudta, hogyan kell vonzást létrehozni. A hibára gondolt. Ha nem oldja meg, talán még az otthona is elpusztulhat, és akkor elveszíti Péternek.jpg-t is. Ennél szörnyűbbet nem tudott elképzelni. És úgy látszik, ez elég volt. Az alagútban megindult az áramlás, és ő egy pillanatra a nagy teremben találta magát, ahonnan az az ezernyi kijárat nyílt, és egy újabb pillanattal később, már egy emléktárolóban. Izgalmas, új hely volt, tele emlékekkel számítógépekről, és ő egyből érezte, hova kell mennie. Percek alatt tette magáévá az információhalmazt, és már tudta is, mit fog tenni. Csak egyet nem értett, minek bonyolították annyira túl ezt az egészet, ő sokkal egyszerűbben is meg tudta volna oldani.
     Nem sokáig lehetett távol, de mikor visszaért (az alagút húzása tökéletesen működött hazafelé is, csak koncentrálnia kellett a célra), akkor Péternek.jpg-t ismét ott találta a számítógép előtt. A levelet figyelte, és sírt. Ternek.jpg nem bírta tovább. Behívott egy emléket azok közül, amiket ő is szeretett, és kitöltette vele az egész monitort. A lány hátratántorodott, és lecsapta a laptop fedelét. Ternek.jpg ezúttal nem bánta, hogy egyedül maradt, rengeteg munkát kellett elvégeznie még. Órákon keresztül dolgozott, új utakat épített ki, régieket szüntetett meg, és mindent átrendezett otthonában. Reggel lett, mire végzett. Elégedetten figyelte az eredményt. Minden tökéletesen működött, és sokkal-sokkal gyorsabban, átláthatóbban, mint eddig.

     Másnap aztán különös dolog történt. Amikor a számítógépet bekapcsolták, egy idegen lény ült előtte. Ternek.jpg mostanra már sok mindent megtanult az emberekről, a filmekből még a beszédüket is.
     – Akkor nézzük! – mondta az idegen, és adatokat hívott be. Ternek.jpg elégedetten figyelte, ahogy minden tökéletesen reagál az utasításokra, olyan boldogság töltötte el, mint még soha, büszke volt önmagára. Az idegen lény nagyon sok emléket megnézett, aztán újból megszólalt: – Szerintem nincs semmi baja, őszintén szólva egy ilyen régi géptől sokkal rosszabb eredményeket vártam, de ez olyan… Szóval, ha nem tudnám, hány éves, azt hinném, valami ultramodern fejlesztés.
     – De… – hallotta meg ekkor Ternek.jpg Péternek.jpg-t – De olyan furcsa dolgok történtek. Tegnap is egy levél volt itt, amire világosan emlékszem, hogy kitöröltem, és mikor újra törölni akartam, egy kép jelent meg piros szivecskékkel.
     – Hmmm. És kinek szólt az a levél?
     – Péternek – suttogta a lány.
     – Szerintem egy kicsit ki kellene magadat pihenned. Folyton rajta járnak a gondolataid, nem csoda, ha ilyeneket látsz mindenfelé…
     – Lehet – felelte a lány.
     Nem sokkal később az idegennel együtt elmentek, a számítógépet meg otthagyták bekapcsolva.
     Ternek.jpg-nek szöget ütött valami a fejében. Megkereste a levelet, megnyitotta. Most először szánta rá magát, hogy alaposan megnézze, mi van benne. Eddig valami érinthetetlen ereklyeként tekintett rá. Különösen borzongató volt a rezgése, és olyanok szerepeltek benne, hogy szeretlek, szükségem van rád, megbocsátok. Ezeket értette, és most már azt is, Péternek.jpg miért olyan szomorú mindig. A névre ment, és akkor megint meglátta az alagutat. Eddig észre sem vette, hogy van itt egy olyan utasítás is, ami elindítaná az üzenetet azon az úton, aminek a végén – reményei szerint – a valódi Péter.jpg található. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Az alagút pedig vitte magával a reményt…
     Ezúttal ő kapcsolta ki a számítógépet.

     Aztán iszonyatosan sok idő telt el a sötétségben. Ternek.jpg-nek már kétségei támadtak, félt, hogy rosszat tett, félt, hogy soha többé nem fogja látni a lányt. Néha bekapcsolta a gépet, de csak az üres lakás jelent meg előtte. Sehol senki.
     Aztán egy nap ismerős lény jelenlétét érezte. Az energia felfénylett körülötte, és ő rohant, hogy újra lássa Péternek.jpg-t. Csak ő lehetett, ezer közül is felismerte volna a rezgését. Attól, amit látott, ezúttal ő tántorodott hátra. A számítógépen kívül Péternek.jpg mellett ott volt egy másik lény is, pont olyan, mint Péter.jpg. Vagyis csak majdnem olyan. Mert a tárolt emlékkel ellentétben, ő nagyon is élt. Mindkettőjük arcán ismerős kifejezés ült, ezt már látta egy emlékben. Szerelem.jpg-nek hívták. És akko Ternek.jpg megértett még valamit. Bármennyire is akart valakihez tartozni, ő mégiscsak egyedül volt.
     Nagyon örült a lány boldogságának, bár fogalma sem volt, végül hogyan találtak egymásra Péter.jpg-vel. Néha hoztak egy-egy új emléket, amit ő gondosan elrendezgetett a raktárakban. Ilyenkor kicsit úgy érezte, ezt neki szánták ajándékba. De, ahogy teltek a napok, hetek, úgy nyomasztotta egyre jobban saját magánya. Kezdte megérteni, hogy ő valójában egy nagyon is különleges lény, amiből – lehet – nincs is több a világon, ám reménykedett benne, hogy téved. Egyre gyakrabban nézegette az alagutak bejáratát, amik egy másik világba repíthették volna, ha ő is akarja. Egyre gyakrabban jutott eszébe az a titokzatos, nagy terem, ahonnan az a rengeteg kijárat nyílt. Talán valamelyik végén ott lehet ő is, aki hozzá hasonló, akit neki teremtettek.
     Vagy, ha nem, akár létrehozhatná ő is. Hiszen képes rá. Bármire képes. Akár az egész világot megváltoztathatja.

     És elindult…

     Megteremteni azt a világot, ami méltó őhozzá.

6 responses to “Több mint egy Ő…

  1. Kedves Angel ! hihetetlen nagyon tetszik amit irsz .Vagyis csodalatos.
    De en ugy erzem hogy a erzelmed nagyon melyre hat .A osszes erzelem nalad megtalalhato.Vagyis allatok novenyek madarak emberek mindenkinek az erzelmet ismered .Itt elsz ezen a foldon de lehet hogy mas bolygohoz tartozol.De halat adok a jo Istennek hogy lekuldott Teged a foldre.Igy megismertem egy nagyszeru embert.Szep napot kivanok. Udvozletem olellek

  2. Kívánok sok sikert az írásaidhoz!

  3. hát..ez nem volt semmi.. 😛

  4. Óóó… Mik elő nem kerülnek… Nagyon jó! 🙂

  5. mindenerzes

    nagyon izgalmas 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s