Ezeregyéjszaka legemberibb meséi 1. – A kalifa és a két asszony

     Élt régen nagy Bagdadnak városában a híres Rahmud al Tasi kalifa és az ő szépséges, de már öregedő felesége, Fatime. Híres Rahmud al Tasi kalifa Allah dicsőségében tengette napjait, imádkozott, dolgozott és tanult. Egyetlen gyengesége volt csupán, igen nagyon kedvelte a testi örömöket. Ám Allah, a dicsőséges, mégsem áldotta meg őt azzal, amit legjobban szeretett volna, nem volt örököse.
Fatime tudta, hogy az ő ura, a híres Rahmud al Tasi kalifa, szívének egyetlen vágya egy utód, és sokat imádkozott, hogy ez meghallgatásra találjon. Ám teltek a napok, évek és nem történt semmi. Fatime naphosszat szépítette magát, hogy felkeltse ura érdeklődését maga iránt, ám ő egyre inkább elfordult tőle, és mindinkább rosszallását fejezte ki a sok külcsín miatt. Talán bizony Allah, a dicsőséges, is ezért nem áldja meg őket azzal az utóddal. Fatime végső elkeseredésében felkereste az udvari imámot, elmondta neki mélységes bánatát és tanácsot kért tőle. Az imám, aki látta, hogy Fatime már ugyancsak öregecske, és Allah, a dicsőséges és mindenható, sem fogja már gyermekkel megáldani, azt tanácsolta neki, beszélje rá urát, a híres Rahmud al Tasi kalifát, vegyen magához új, fiatalabb asszonyt, akinek testében Allah megteremtheti a vágyott gyermeket. Fatime igen megörült a tanácsnak és még aznap este megemlítette urának, a híres Rahmud al Tasi kalifának. A kalifa eleinte húzódzkodott az ötlettől, hiszen jól tudta, hogy két asszony az kétszeres kiadás, de azt is tudta, hogy ezerszeres türelem is kell hozzájuk. Végül azonban Fatime simulékonysága megtörte őt is.
Fatime, hogy elnyerje Allah kegyét, az ő ura, a híres Rahmud al Tasi kalifa, figyelmét a nagyvezír, Jafar, gyönyörűséges leánya, Jázmin, felé irányította, és a kalifa szíve hamarost hevesebben kezdett dobogni, valahányszor csak megpillantotta a leányt, míg egy nap megkérte az ő kezét, és palotájába vitte. Allah utasítása szerint külön lakrészben helyezte el, és a dicsőséges rendelése szerint nem teve különbséget a két asszony között.
Ám a hold még egyszer sem újult meg, mikor Fatime szívét máris heves féltékenység kezdte mardosni. Az új asszony fiatalabb volt, mint ő, és orcája bájosabb. Fatime pedig mind jobban érezte, hogy elveszíti miatta urának, a híres Rahmud al Tasi kalifának, a kegyét, különösen, ha Allah még gyermekkel is megajándékozza Jázmint. Nem örült már, hogy új asszony került a házhoz, és mindinkább azon gondolkodott, hogyan távolíthatná el őt. Míg egy nap végre fény gyúlt elméjében. Mindenki tudta az alattvalók közül, hogy a kalifa, a híres Rahmud al Tasi, fiatalkorában bizony sok ágyast tartott, és sokan tudni vélték, hogy még most, midőn már mély barázdák szántották homlokát, még most is szívesen jár idegen ágyakhoz kéjt szerezni magának. Bár, Fatime tudta, hogy ez hazugság, de úgy érezte egyetlen lehetősége, hogy visszaszerezze ura, a híres Rahmud al Tasi kalifa, szívét, az, ha a kalifa elválik új asszonyától. Ám a kalifa már öreg volt, és ezt csak abban az esetben tette volna meg, ha asszonya teljesen ellene fordul.
Fatime, hogy tervét véghezvigye, egy este felkereste Jázmint.
– Óh, Jázmin, nézd, urunk, a híres Rahmud al Tasi kalifa, alig hozott téged a házhoz, és máris új asszony után viszi őt gerjedelme. Meglásd, nem lesz ez jó nekünk, és végül mindketten a szegény koldusok közt végezzük, ha urunk eltaszít magától miatta.
– De hát urunk nem jár más asszony után, hisz egyik éjjel velem hál, míg másik nap veled, napjait pedig bőven kitölti az alattvalók dolgainak intézése és Allah dicsőítése.
– Meglásd, hogy igazat beszélek, tudja ezt a legutolsó lovászfiú is, nyisd hát fel te is szemed!
– Ki lenne az a leány, akiről te tudni vélsz?
Fatime erőst törni kezdte fejét, és Jázmin azt hitte, nem akar válaszolni.
– Mond, hát! – sürgette őt.
Fatime kinézett az ablakon, ahonnan a palota udvarára lehetett látni épp. Akkor sétált arra az egyik szolgálóleány, Gul-e-Rana. Midőn észrevette asszonyát kedvesen odabiccentett neki, és ment tovább.
– Lám, a szégyentelenje, lásd ő az! – Fordult Fatime Jázminhoz, azzal mélységes szomorúságot színlelve elhagyta a szobát.
Jázmin szívében halovány kétkedés ébredt, de igyekezett elűzni azt. Allahhoz imádkozott, hogy tegye őt erőssé, és ura szerelmében és tisztességében biztossá. Ám, ahol a kétség magjai lehullnak, bármily kicsi termékeny talajt találjanak maguknak, rögtön csírázni kezdenek. Jázmin eztán kíváncsi szemekkel fürkészte ura minden lépését, és ha az, csak egy halvány köszönömmel is viszonozta a szolgálóleány, Gul-e-Rana, bármely tettét, máris a bizonyítékot látta benne a kalifa hűtlenségére. Mély keserűség és félelem töltötte meg bensőjét, már nem fogadta örömmel a közeledéseket, midőn jött az éjszaka és egyre többször szóval is kifejezte keserűségét. Fatime kéjes örömmel figyelte, ahogy megromlott a viszony az új asszony és a kalifa, a híres Rahmud al Tasi, között. Ám, ahogy a kalifa nem lelt nyugalmat egyik asszonya mellett, ugyanúgy ingerült volt a másikkal is. Végül már háborúság töltötte meg az egész palotát. A harc kiterjedt a kapukon túlra és lassan megmérgezte az egész várost.
Azaz megmérgezte volna, de a nép megelégelte, és fellázadt. Elfoglalta a palotát, elűzte a gyengekezű kalifát, a híres Rahmud al Tasit, mert hisz, ki asszonyai közt nem tud rendet tartani, az nem érdemli meg, hogy uralkodjon felettük és elűzték az álnok Fatimét is. Jázminnal mi lett, azt senki nem tudta. A nép új uralkodót választott magának, aki elég bölcs és erőskezű volt ahhoz, hogy Allah dicsőségére felemelje őket és ahhoz is, hogy ne a gerjedelme irányítsa…