Örök-ség

fű     Azt hallotta túlnépesedés van. Ő ezt nem tudta megítélni, sokan voltak az igaz, de jó érezték magukat, volt ennivaló, és tér is amennyi kellett. Amit a legjobban szeretett, a napfény, korlátlanul érte őket egész nap. Hallott róla, hogy vannak helyek, ahol szükséget szenvednek mindezekből, de ezek a hírek messziről jöttek, egymásnak adták tovább, mire hozzá elértek, már nem is lehetett tudni, mennyi a valóságtartalmuk.
     Az egyetlen, ami problémát okozott, az egy ismeretlen valami volt, ami néha nagy zajjal megjelent, és beléjük mart. Hiába erősítették meg magukat, hiába fogtak össze, az idegen erősebb volt, és nem menekülhettek előle. Ő a terület szélén élt, így néha sikerült elkerülnie a találkozást vele. Mióta középkorúvá vált, ez egyre fontosabb lett, mostanra pedig a legfontosabb, most már az utódaira is gondolnia kellett. Féltő gonddal őrizte őket bensőjében, és várta a napot, mikor végre napvilágra bukkannak. Érezte, ahogy megerősödnek, elszívva az ő erejét, de ez nem számított, csak az volt a fontos, hogy a nemzettségük fennmaradjon. Értük élt minden nap, értük igyekezett minél mélyebbre hajolni, ha jött az idegen, a nagy és hangos valami, hogy ne vegye észre.
     Aztán eljött az a nap is, amit várt, az édes fájdalom napja, amikor megszületnek, de azon a napon megjelent az idegen is. Érezte, ahogy közeledett, de nem akart vele foglalkozni, csak rájuk gondolt, tudta, hogy nincs sok ideje. Még egy iszonyatos erőfeszítést tett, és sikerült. Útjára bocsátotta gyermekeit a szél szárnyán. A következő pillanatban érezte, ahogy az idegen belémar, darabokat szakítva ki a testéből, de már nem érdekelte, meg tette, amit kellett, tovább adta az életet.
    Tudta, hogy az idegennel való találkozás után, már nem lesz képes megerősödni, már nem volt fiatal. Néhány napig csendben haldoklott, csakúgy, mint szomszédai közül jó néhányan. Az utolsó, amit látott, az áldott napfény volt, az is halványult már, aztán leesett az első hó, és jótékonyan eltakart mindent, mint egy szemfedél.

2 responses to “Örök-ség

  1. Mindig kellemes érzés tölt el írásaid olvasása nyomán, és ezalkalommal sincs másként!
    Ötletes, … én is így rettegnék egy fűnyírótól…

    • angellilith

      Tudod most valami olyasmit kell mondanom, hogy nem érdemlem meg a dícséretet, mert ez (is) egy olyan történet, ami mintha nem is az én fejemben született volna, hanem csak valaki súgta, én meg leírtam. Te talán tudod, miről beszélek. Ez valami megfoghatatlan.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s