Deja vu

hiba-a-matrixban  Mindannyiunkkal előfordul néha, hogy egy-egy hely, esemény, személy láttán úgy érezzük, már találkoztunk vele életünk során. Ezt hívjuk deja vu – nek. De mi is ez az egyszer-már-megtörtént érzés?
  Többféle elmélet létezik. Vannak, akik szerint csak az emlékeink játszanak velünk, és ha sok a hasonló momentum, agyunk elhiteti velünk az azonosságot. Ebben van is némi igazság. Ha valami fontos dolog történik velünk – egy találkozás, egy csók, egy fájdalmas búcsúzás, egy pillanat, amikor a másikba látunk -, annak lenyomata rajta marad a téridőn, és bármikor életünk során ott, vagy hasonló helyen járunk, újra átéljük azokat a perceket. Ki ne emlékezne az első csókra, az első ölelésre?
   Van olyan elmélet, amely szerint a deja vu-t okozhatja hamis, beültetett emlékkép is. Mint mikor valakit előre beprogramoznak egy adott helyzetre. Egyfajta hipnózis. Ha valakinek folyamatosan azt magyarázzuk, módosított tudatállapotban,  hogy a madarak rosszak, mert megtámadják az embereket, kialakíthatunk benne egy olyan hamis emléket, hogy ő is elhiszi, átélt már ilyesmit. 
   Aztán ott van a genetikus emlékezet. Eszerint amit átélünk életünk során, az valamiképp elraktározódik génjeinkbe, és DNS-ünkkel együtt átadódik utódainknak, akik ezt sajátjuknak érzik. Tehát, ha a nagymamám járt Párizsban, arra én is „emlékezhetek”. Ennek megfelelője valahol a lélekvándorlás. Ha ugyanis léteznek előző életek, miért ne emlékezhetnénk az ott átéltekre?
  Vagy egy ismerősöm véleménye: “A deja vu szerintem az, amikor valamit már nem átéltél, hanem előre megálmodtál, láttál. Ez nem jóslás, hanem az idő egy érzékcsalódás. Valójában nincs múlt, jelen jövő, csak jelen, de az ember, mint humanoid olyannyira le van degradálódva érzékelésileg, hogy azt a keveset, amit a körülötte lévő világból érzékel hívjuk jelennek. De egy-két jó pillanatában mindenki képes többet érzékelni, és ilyenkor a „jövőbe lát”. Majd, amikor fizikailag is megélni, amit látott, akkor érzi a deja vut.”
  Maradhatunk egyszerűen Trinity verziójánál is: „A deja vu hiba a mátrixban.”
  Választék van bőven, kinek mi tetszik, akár mindegyik igaz lehet.
  Én azt hiszem, deja vu-m van, mintha már egyszer megírtam volna ezt. 🙂

5 responses to “Deja vu

  1. Én még csak 11-éves vagyok,de nagyon jól tudom mi az a deja vu. Úgy gondolom, hogy az ami most van és akár lesz is, az nem híába történik, nem azért élsz, hogy legyél hanem azért, hogy tegyél! Nem azért létezünk,hogy lehehessünk, hanem azért mert tennünk kell valamit, van aki azért él, hogy másoknak örömet okozzon, és van aki pedig azért, hogy rosszat tegyen, de mindenki valamilyen ponton jó, csak észre kell venned magad, és látod, hogy nem híába élsz, nem híába él az, aki képes meghalni valakiért, az egy másik ért él, és ennél szebb dolog nincs! Tudatában vagyok, hogy létezem és nem azért, hogy csak csalódást, rosszat akarjak, hanem örömöt. És ha nem is midig sikerül megpróbálom kijavítani, hisz ha elgondolkozol ,hogy mi miért van, akkor másképp látsz mindent, nem azt mondom, hogy mindennek kell, hogy legyen oka. Lehet, hogy van, de nem biztos, hogy tudod, vagy tudni fogod. A világegyetemnek is van oka, senki nem tudja, hogy mi, mégis élsz, hisz nem kell tudnod, miért. Csak tegyél valamit, hogy értelme legyen életednek, és utad végén kiderüljün, mért volt az egész!

    • angellilith

      Szia Klaudia!
      Nehéz elhinnem, hogy csak 11 éves vagy. A gondolkodásmódod sokkal közelebb áll egy felnőttéhez. Nem hiszem, hogy féltenünk kellene azt a jövőt, amit az így gondolkodó fiatalok alakítanak.
      Köszönöm a hozzászólásodat, Angie

  2. anyukám is azt szokta mondani,még gyerek vagyok negondolkozzak ilyeneken!

    • angellilith

      Szerintem ebben nincs teljesen igaza anyukádnak. Gondolkozz csak ilyesmikről, és írd is le! Egyszer még hasznát veheted, ha te is írásra adod a fejed. 🙂

  3. Mivel a “déjá-vu” kifejezés szó szerint azt jelenti h “már láttam” -nem már megéltem, megálmodtam, stb, ..én úgy gondolom, hogy miután mi magunk választjuk hogy hova születünk, melyik családba stb, “végignézzük életünk filmjét” és mikor “déjávünk” van az egy fajta visszaigazolás hogy jó úton járunk…. 20 éves vagyok, hol gyakrabban-hol ritkábban “jön az érzés” (van h napi2x-3x) azonban rá kellett jönnöm hogy az utóbbi 3 évben egy nemjellemezném-milyen kapcsolat alatt egyszer sem volt..előtte ill azóta (a szakítást követően) annál inkább. . . 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s