Férfiszerelmek női szemmel

“…minden szerelembe belehalok, csakúgy, mint az írásba. Mindkettő szenvedély. Szenvedély nélkül pedig, lehet élni, de nem érdemes.” /Sz. István/

férfiszerelmek női szemmel    

     Nem tudom, valójában másképp élik-e meg a szerelmet a két nem képviselői. Tény, hogy több férfival beszélgetek, ezért is fogok most róluk írni. Azokról, akiknek a szerelmi élete mosolygásra késztetett, akikkel együtt szomorkodtam, akik az elismerésemet vívták ki, és akik megdöbbentettek. Mindannyiuknak köszönöm a bizalmat!
     Hát, akkor kezdjük, lássuk, hányféleképpen viszonyulhatnak a férfiak a másik nemhez!

     Az író, aki önhibájából és azon kívül középkorúként csöppent az életbe, így gyorsan próbál bepótolni minden elvesztegetett percet. Minden szerelme végtelen, és mindegyikbe belehal kicsit, egészen addig, míg meg nem találja azt, akire mindig is várt. Aki pont nem olyan, mint elképzelte, de néhány szavával szorosabb láncot fűz rá, mint valaha is gondolta volna, hogy előfordulhat. Aki reménytelenül romantikus, és képes órák hosszat a Duna-parton heverészni Vele. Aki belehal, mikor imádottja szakítani akar, és aki, mint egy kisgyermek, ha új játékot kap, ujjong, mikor a Nő újból visszatér. („De, Kedve Angie, miért csinálja ezt velem? Nem baj, túlélem, csak az a baj, hogy már beleszerettem.”, és aztán – „Képzeld, írt!”, és sugárzik a boldogságtól.)
     A középkorú családapa, aki tizenévesként ismerte meg a feleségét, és bár a lány apja tiltotta szeme fényétől, mégis kitartott, és húsz év, valamint két gyerekkel később is csak őt látja. Aki szerint, bár a bókokban nincs semmi rossz, de talán már azzal is átlépte a határt, és nem kellett volna. Aki soha nem csalja meg a feleségét, és a nőkről való tudását is csak azért bővíti, hogy ezzel is kettőjük kapcsolatát tegye tökéletesebbé.
     A huszonéves (fogadott) netfiam, aki néha görcsösen keresi az igazit, néha próbálja lazán. Aki, hogy féltékennyé tegye a lányt, más hölgyekkel készült fotóit teszi fel a profillapjára. Aki képes hetekig spórolni, hogy legyen pénze benzinre, hogy elutazhasson hozzá, és ha mégsem jönne össze, és kiderül, nem ő az igazi, akkor sem panaszkodik, hogy kár volt költeni rá. Arra annál inkább, mikor találja már meg Őt.
     A nyolcvan éves bácsika, aki elkíséri élete párját bevásárolni a legnagyobb hóban is, és nem engedi, hogy asszonya bármit is cipeljen. Bár már menni is alig tud, de visz mindent Helyette. Mikor valaki megkérdezi, „miért nem hoztak szánkót, azzal könnyebb lenne”, tréfásan párjára kacsint, és azt feleli, „mondtam én, szívem, hogy elhúzlak”. A mama kicsit zavarba jön, „hogy mindenki rajtunk nevessen?”, kérdi, mire a papa: „Ne foglalkozz velük, holnap elhúzlak!”, és a szeme csillog, ahogy ránéz.
     A programozó matematikus, aki gyűlöli a szavakat, mégis ha kell, mesterien bánik velük, aki mindig tudja, mit kell mondani, hogy elérje célját, de azért, a biztonság kedvéért, megmarad a „szóutálat” mellett. Szerinte minden logikusan leírható, ami meg nem, az nem is létezik, nem is tudom, tett-e már életében valamit spontán („mindenki szereti a spontán dolgokat, ha azok jól meg vannak szervezve”). Aki szerint a szerelem is képletesíthető: |női feromon| + |hozzáillő férfi feromon| = |vágy|, és a vágy beteljesülése már esetleg közelebb vihet a szerelemhez. Aki szerint, ha valakit nem látsz, azt nem szeretheted. Aki szereti a nőket („hisz, hogyan is lehetne egy szép nőt nem szeretni”), de legjobban azért a szabadságát. Aki szerint a jó lehetőségeket nem szabad kihagyni, kivéve, ha nem logikusak.
     A harmincéves társkereső ismerősöm, aki nagyon is „tudja”, ki lenne neki az igazi, és állandóan a lány lábai előtt hever, ha az egyet csettint. Aki nagyon is érzi, hogy ez nem egészen jó így, és megpróbál mást keresni, de nem megy, mert azokban is őt látja, ezért minden alkalommal nagyon rövid idő után szakít, és várja, hogy Ő újra hívja.
     A megfáradt férfi, aki egyszer csak, a maga számára is váratlanul, beleszeret valakibe, ezért néha utálja Őt is, meg magát is, de legjobban a többi férfit, aki az imádott körül legyeskedik. Legszívesebben mindenkit „elintézne”, aki csak egy másodpercre is „szomorúvá tette”, „bántotta” az ő Szerelmét. Aki bármikor elvinné vacsorázni a Nőt, vagy bármit megtenne érte, csak kérné már, és „miért nem tudja megérteni, mennyire szeretem”.
     A csillivilli menedzser, aki imádja összesározni magát a hobbija élvezete közben. Munkája kapcsán gyönyörű nőkkel találkozik naponta, de csak a szemét használja. Aki annyira egy hullámhosszon van a feleségével, hogy „azt is megérezzük, ha a másik csak flörtölt valakivel”. Aki szerint nincs is férfi meg nő, csak két ember, és ez szerint is kell választani, de azért mégsem pasival kezdett. Fáradhatatlanul kutatja, miben a legjobb a Nő, aztán segít felépíteni az álmait.
     És végül a gyerekszerelmek. Az első csillogások egy szempárban. Mikor először hangzik fel: „Anya, anya! Nézd, megjött Évike”, „Anya, vigyünk neki ajándékot”, „Az összes lány gyüggyő az oviban, de Évikét feleségül veszem, mert ő okos.”. Aztán ezek olykor kitartanak a kamaszkorig, és a szülők féltő megértéssel szemlélik a mindig a lányt kutató pillantásokat. Néha utálják azt a kis fruskát, aki nem is reagál minderre (hisz általában nem is tud róla), de a kisfiút nem érdekli; hogy szerelmét kifejezze, meghúzza a lány haját, vagy csak beszól Neki valamit, csak hogy megmutassa magát.

     Most, hogy így visszaolvasom, azt hiszem, férfiak és nők tényleg nem is vagyunk annyira különbözőek. Valahol mindannyiunkat felemel és összetör néha egy-egy szerelem, de mind ugyanazt szeretnénk: Valakit, akire rápazarolhatjuk önmagunkat, aki mellett többek lehetünk, és aki általunk lesz többé. Akit nézhetünk, mikor alszik, akit hazavárhatunk, és aki ránk vár, akinek jó hallani a hangját, jó belefeledkezni a szemébe, jó érezni a közelségét!

 

     (…és akiket kihagytam: az idős férfi, aki fiatalkorában úgy nősült, hogy leitatta kiszemeltjét az esküvőre, mert a lány nem akart hozzámenni, és öregkorára csodálkozik, hogy már nem is beszélnek; a férfi, aki egy héttel az esküvője előtt, még ajánlatot tesz egy másik nőnek, mondván neki a felesége csak arra kell, hogy főzzön és mosson rá; a férfi, aki bezárja a feleségét, nehogy más férfiakkal is szóba álljon; a férfi, aki különböző dolgokra kényszeríti asszonyát az ágyban, és nem érdekli, hogy ez jó-e a nőnek; a férfi, aki inkább megöli a nőt, mint hogy mással legyen.
     Ők nem férfiak. Amit éreznek az nem szerelem, pusztán birtoklási vágy. Boldogtalanná tesznek valakit, csak hogy nekik jó legyen.)

11 responses to “Férfiszerelmek női szemmel

  1. Szabó István

    Kedves Angie!
    Régóta olvasom az írásaidat, és nagyon tetszenek eredeti kérdésfelvetéseid, látásmódod és szókimondásod miatt. Életed hitelesíti minden sorodat, így ezt az írásodat is! Csak így tovább!!! Várom a további írásaidat!
    István

    • angellilith

      Kedves István!
      Te már tudod a Mese végét, bár azt váltaná valóra az életem. Azt mondta egy hölgyismerősöm ezen írás kapcsán:
      “Nálam már cserepeken törik a fény 🙂 Egy szilánkom a sok közül: Az én szemem azt látja az 5. X-en túl , hogy egy férfi addig szerelmes egy nőbe, amíg meg nem kapja lelkét és testét. Ha van folytatás, utána számára már játék, kikapcsolódás, idővel megszokás tárgya és/vagy vágykielégítő élőlény a nő. Ha életközösség is van, akkor a kényelem , a komfort érzet mozgatja érzelmeit. A birtoklás vágya és a saját szabadságának féltése szinte lineárisan nő a saját amortizációjával. Ha gyerek/gyerekek is vannak, akkor már a nő, mint anya elsősorban a szükséglet tárgya. (Hány férfi a munkájába temetkezik, arra hivatkozva marad távol az otthon hétköznapi teendőitől?! S ez még a jobbik eset!) Itt lép be karakteresen a férfi intelligenciája, ha érzékenyen játszik, akkor már a nőn múlik, hogy meddig marad szerelmes asszony, boldog családanya, mint háztartási alkalmazott és lelkes “ágymelegítő”. Természetesen vannak a csodálatos és borzalmas kivételek, de már túl későre jár, arról majd máskor írok 🙂 Szép álmokat kívánok!”

      Szeretnék hinni a csodálatos férfiak létezésében, de néha ez csak összeszorított fogakkal megy. Ám ha látlak Titeket: Téged, a menedzsert, a “fiamat”, az idős bácsit, még ezt a bolond matematikust is; akkor azt gondolom, igen, van még remény. 🙂
      Ölellek, Angie

  2. Szabó István

    Kedves Angie!
    Félek, azt kell mondjam Neked, csodálatos férfiak nem léteznek. Valószínűleg csodálatos nők sem. Az egyik remek írásod címe: Éld az álmodat! Álmainkban valóban léteznek csodálatos férfiak, nők, de mindig csak álmok maradnak egy álomvilágban. Sokáig ott éltem én is, vártam a csodálatos nőre, de sehol nem volt. Néhány hete mondom azt: Éld az életed! Igaz. ott nem születnek csodálatos emberek, de az irántuk érzett szerelem, szeretet, barátság valóban azzá teszi őket.
    Baráti öleléssel:
    István

    • angellilith

      Kedves István!
      Csodálatosat mondtam, és nem tökéleteset. Csodálatos számomra az, akiben meglátom azt az apró szikrát, amit keresek. Aki tudja azokat a szavakat, amiket egész életemben hallani akartam.
      Én már találkoztam ilyen férfival, és bár nem úgy alakultak közöttünk a dolgok, azért még tudom, hogy létezik. És ha egy is van, akkor biztos van több is. 🙂
      Ölellek, Angie

  3. Schönbaum Péter

    Kedves Angie!

    Szó hoz sem jutok a kitünő fogalmazást olvasva és látom megfogod a lényegét a történeteknek.
    Sajnos én nem vagyok ilyen írói vénával ellátva, de szerintem az emberek a mai világban( legyen nő v. férfi) a napi gondjaikon nem igazán látnak túl. Pedig ha ezt megtenék (igy pl. Te) lehetne változtatni. Sajnos Nekem is ez hiányzik és örömmel tölt el, ha egy ilyet találok mint Te. Így tovább. Szerintem valahol publikálni kéne írásaidat. mert így nagyon el vagy rejtve. Van egy festő barátom aki a festészet terén alkot ilyen kimagaslóan mint Te.
    Mégegyszer gratulálok és szívesen értekeznék Veled. Ha nem is az én történetem miatt hanem ugy általánosságba.
    A mai világra jellemző, hogy előbb tanulunk meg írni mint olvasni…
    Mire is gondolok?
    Beszélünk, mielőtt figyelnénk.
    Előbb értelmezünk, mint ahogy értenénk…
    Előbb elemzünk, mint ahogy az információkat begyűjtöttük vagy elrendeztük volna….
    Azt hisszük, remekül kommunikálunk, de csak beszélni tudunk, hallgatni, figyelni, befogadni nem. Pedig a jó kommunikáció két adóból és két vevőből áll….
    Úgy véljük, pontos jellemrajzot tudunk adni a másikról, még mielőtt értenénk, éreznénk őt. Nem vesszük a fáradságot, hogy amit leír magáról a “sorstársunk” azt előbb befogadjuk, értsük, s ne értelmezzük…
    Kész jellemrajzot adunk félreértett mondatok alapján a másikról, s azt hisszük, felettébb okosak és humorosak voltunk. (igazából a magunk jellemrajzához szolgálunk adalékokat)
    Ebben a kérdésben jobban tetszik az óvatosság.
    Szeretem, persze, hogy szeretem, ha valaki jól ír. De nem feltétel. És főleg nem pótolja az olvasási és szövegértési készséget…. Vagyis a figyelmet, a befogadást……
    Valakinél olvastam: “Ha nagyon pontosan tudod, mit akarsz, még nem éltél vagy nem gondolkodtál eleget.”
    Tetszik. Azt hiszem, igaz…
    Meg az ellenkezője is. Ilyen paradoxonok közt éljük életünket.
    Remélem mér lesz nódunk beszélni.

    Minden jót
    Schönbaum Péter

    • angellilith

      “Kész jellemrajzot adunk félreértett mondatok alapján a másikról, s azt hisszük, felettébb okosak és humorosak voltunk. (igazából a magunk jellemrajzához szolgálunk adalékokat”
      Ezt a hibát én is gyakran elkövetem. Sajnos.
      Nagy hiba, de vannak olyan emberi hibák, ezt is beleértve, amin könnyedén változtathatnánk, ha igazán akarnánk. Ilyen például a figyelmetlenség is. Pedig, ha, mint írod is, megpróbálnánk odafigyelni a másikra, valóban, akkor a saját problémáinkra is könnyebben találhatnánk megoldást.
      Mindenki talál mentséget: kevés az időm, öreg vagyok, nem az én problémám – ez mind csak kifogás. Sokat tanultam, az itt felsorolt férfiak legtöbbjétől, és remélem, ők is tőlem. 🙂

      Üdv, Angie

  4. Kovács Csaba (Cruse)

    Érdekes látás, és nem túl bíztató a férfiakra nézve, hogy ennyi hűtlenség lakik bennük.
    Van ismerősöm aki egy boszorkányt vett feleségül. Bár a nő tizenhét évvel fiatalabb a pasasnál de azért úgy uralkodik rajta mint egy basa.
    A férfi állandó bizonyítási kényszertől hajtva különböző fórumokon adja elő a világlátott, nagyon tapasztalt bölcset, de csak a nevetést kapja a háta mögött.
    A nőt nem érdekli, hogy olyasmire kényszeríti a férjét ami neki kényelmetlen és rossz, és egyikük sem boldog ettől. Ilyen is van.
    De van olyan is aki rendszeresen veri a férjét.
    Olyan is akadt aki rendszeresen kikényszeríti a férjétől, hogy verje meg.
    Egy ijesztő mondatára még ma is emlékszem:
    -Nem szeret már engem a férjem, hónapok óta meg sem vert!
    De jó lenne teljesen betölteni azt a szerepet egy házasságban amit kell.
    De jó lenne ha minden területen úgy tudnám boldoggá tenni őt hogy soha ne lásson hiányt és soha ne unatkozzon.
    Csak boldoggá, nagyon boldoggá tenni.
    Ettől én is boldog lennék.

    • angellilith

      “De jó lenne teljesen betölteni azt a szerepet egy házasságban amit kell.
      De jó lenne ha minden területen úgy tudnám boldoggá tenni őt hogy soha ne lásson hiányt és soha ne unatkozzon.
      Csak boldoggá, nagyon boldoggá tenni.
      Ettől én is boldog lennék.”

      Szívemből szóltál. Csak ennyi kellene. Amikor nem az az első kérdés, én mit kaphatok Tőle, hanem az, mit adhatok neki.

  5. Szabó István

    Kedves Angie! Kedves Olvasók!

    Nagyon érdekes véleményt szeretnék megismertetni veletek a témával kapcsolatban. Ami a leginkább érdekes a dologban, hogy az alábbi idézet egy hölgyismerősöm véleménye a válások apropóján:

    „…mi nők nagyon szépen elmondjuk az életünket, sérelmeinket…de vajon hány nő tette fel magának a kérdést, mit teszek, hogy ezt váltom ki belőle. Mindent megteszek, hogy ne így legyen? Ha mégis, akkor miért maradok még vele. “A gyermekekért”. Duma. Ha valóban szeretem őket, azzal, hogy nekem jó, nekik is jobb. Hány nő keresett vigaszt más férfi karjaiban? Erről mesélnek? Elesett nőnek szinte minden férfi azt akarja bizonyítani, hogy vannak kivételek, vannak jó férfiak. Majd a nő pár vigasztalás után mégis férjével marad. Mi van?”…

    Az hiszem, ez igencsak rendhagyó vélemény.

    Ölellek, Angie!
    Szervusztok!

    • angellilith

      Kedves István!
      Köszönöm Neked is, és Neki is ezt a véleményt.
      Általában egyet is értek vele, de Lilith is megszólal bennem. A nőcsábász férfiak is alkalmazzák ezt a technikát (“az ördög oly gyakran alkalmazza az angyaljelmez álruhát, hogy egyáltalán nem biztonságos dolog angyalokkal szóba állni”) , úgyhogy azért figyelni kell, bár nagyon egyértelmű jelei vannak annak, hogy mennyire fontos egy férfinak egy nő, és fordítva. Csak ezt nem akarjuk mindig figyelembe venni. De egy biztos, a valódi lehetőségeket nem szabad kihagyni, és nem szabad ragaszkodni ahhoz, amiről tudjuk, nincs jövője. Meg kell keresni a utat, akkor is ha nehéz!
      Ölellek mindkettőtöket, Angie

  6. Helló!
    Örömmel látom, hogy férfi olvasók értekeznek a témában!
    Sablonszerűen úgy gondolnám, hogy nők fognak egy ilyen írás után álmodozni és szítkozódni… de nem, Angel összehozott egy olyan “társaságot”, ahol nem a tyúkok diskurálnak az elképzelt szerelemről. Gratulálok! 🙂
    Andi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s