felfedez címkéhez tartozó bejegyzések

Szerintem…

     Nem szándékoztam párkapcsolati témákkal foglalkozni, de előző bejegyzéseim és fórumozásaim kapcsán olyan visszajelzéseket kaptam az oldalamon, emailben és személyesen is , amiért most mégis megteszem.
      Különösképpen ST levele az, ami kapcsán írni fogok. Ő felvetette, hogy „ a mai lányok túlságosan is egyformák, elég egy-két kedves szó (na meg pénz)… Sablon dolgokról beszélgetsz velük, sablon udvarlási mintákra alapozva. Felszínes dolgok mind. Nem próbálják a személyiségedet felfedezni, nem a személyed kell nekik, hanem valaki, aki éppen „aktuális” pasi”.
    Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ez a fajta viselkedésforma, sajnos, mindkét oldalon megtalálható. Az átlagférfi ma már nem akar udvarolni, nem akar vadászni, mert ahhoz gondolkodni kell, az meg fárasztó. Sokkal egyszerűbb pénzért megvenni eljárásokat és azokat alkalmazni nőkön, sokkal egyszerűbb ajándékokkal megvenni valakit. Ez az átlagnőnél be is jön, de ha valaki átlagosat ad, ne várjon érte különlegest!
     Az a nő, aki NŐnek tartja magát, nem fog elolvadni egy arany nyaklánctól, vagy a férfi új terepjárójától. Ő ennél többet akar, épp ezért tudja, hogy ezek csak felszínes dolgok.
     Épp így a férfi, aki valóban FÉRFI, nem a külseje alapján fogja megítélni a nőt, és eszébe sem jut, hogy ajándékokkal vegye meg.
     A NŐ a FÉRFIra vágyik, a többiek meg csak játsszák az ő kis csajszi-pasi játékaikat.
     Két dolog jutott eszembe ezzel kapcsolatban. Az egyiket egy könyvben olvastam. A lényege az, hogy az az ember, aki nem érzi jól magát egyedül, aki nem elégedett önmagával, az a házasságban is így fog érezni, csak onnantól kezdve a másik fél lesz az állandó céltáblája támadásainak, mert kudarcaiért őt fogja okolni. A másik dolog pedig, hogy olyan férfi/nő legyen a házastársad, akivel szeretsz beszélgetni. Ennek az évek folyamán egyre nagyobb jelentősége lesz.
     Beszélgetni! Nem beszélni neki, hanem beszélgetni. Elmondani és meghallgatni. Figyelmesnek lenni. Érdekesnek. Ahhoz, hogy érdekesek legyünk mások számára, különlegesnek kell lennünk valamiben. Mindegy, hogy miben. Valamiben, amit szeretünk. Ettől elégedettebbek leszünk önmagunkkal, és ezt mások is látni fogják.
     Van egy ember, aki ha olvassa ezt, azt gondolhatja, persze könnyen beszélek, hisz ő tanította meg nekem. És ez így igaz. Ezt nekem is tanulnom kellett, tanulnom kell!
     Visszatérve ST szavaira – „nem próbálják a személyiségedet felfedezni, nem a személyed kell nekik, hanem valaki” -, ezt már nagyon sokszor hallottam, férfiaktól és nőktől is, pedig meg kellene próbálni odafigyelni a többi emberre. Sokkal izgalmasabb lenne a világ. Nem kell beállni a sorba, nem kell megretteni attól, ha csupa átlagemberrel vagy körülvéve („average, average, average people” – Lívi), ki kell nyitni a szemedet, hogy észrevedd a tömegben azt az egy szem, számodra teremtett, „Lilithet”.
     Mert valahol ott van. Ez biztos. Én már láttam és Te is.
     Szerintem…