Gork hatodik lábának hetvenkettedik nyúlványával feszülten dobolt a mesterséges kisbolygó modelljének felszínén. Előtte a kivetítő tűélesen jelenítette meg a célhelyet. Ferd ránézett, de nem tudta, mit mondhatna. Igazából azt sem, mit vár még a másik. Végül Gork kifakadt:
– Ez már nem igaz, a galaktikus ciklus lassan ismét egy új kört tesz meg, és még mindig semmi! Nem is számolom, hányadik kísérlet – a számítógép, azt hívén feladatot kapott, készségesen megjelenítette az említett adatot, de senki nem figyelt rá -, nincs olyan pontja a bolygónak, ahol ne próbálkoztunk volna! Folyamatosan küldjük a szükséges adatokat, megfelelően kódolva a galaktika rektangilis alapegyütthatójának pi-ciklusú hullámain, de képtelenek meglátni! És ezeket – megvetően legyintett – kellene fejlett intelligenciának tekintenünk?! Most nézd meg! Még mindig esőnek nézik…
/S szólt a Holló: “Sohamár!” – Poe/
Köszönöm Neked, hogy itt vagy, köszönöm Neked, hogy olvasol, köszönöm Neked, ha megosztod velem a gondolataidat!
angellilith.wordpress.com 
Reggel vásárolni mentem, és csepegett az eső; érdekes mintákat rajzolt a földre. Néha úgy tűnt van benne logika, ismétlődés, és arra gondoltam, ha egy másfajta faj üzenetet akarna küldeni, akár még így is tehetné. Azt mondaná, bizonyos idő után megjelenő rajzolatok adják az üzenetet. Mivel “idegenek”, ezért nem a mi időmeghatározásait használnák, hanem valami olyasmit, amit szerintük minden értelmes lénynek fel kellene ismernie. Hiszen mi is folyton azt gondoljuk, a másik megérti, amit mondunk…
🙂
Jó magas labda.
jogos 🙂
Való igaz, a kódok mindenben ott vannak…
Eső mint üzenet?
És mi van akkor ha maga az emberiség egy komplex üzenet a világmindenség más égitestein élő lények számára?
Ez egy nagyon elgondolkodtató lehetőség. 🙂