Áh, veletek is csak a gond van…

     …mert milyenek az ember szereplői, ugye?
     Például elkezdek egy novellát: „Iszonyú hideg, decemberi nap volt. Dave fázósan húzta össze magán a vastag tollkabátot, blablabla, aztán megfordult, hogy visszamenjen az épületbe.”
     – Nem-nem – szól közbe Dave. – Mi lesz a cigarettával?
     – Milyen cigarettával? – kérdem. – Az én szereplőim ne dohányozzanak!
     – Márpedig én dohányzok – vágja rá, és lelki szemeim előtt egy hatalmasat szív a kezében tartott cigarettájába.
     – Azt meg honnan szerezted? Én nem írtam neked.
     – Nem, te nem írtál, de volt a kabátom zsebében még egy fél dobozzal…
     – Szerintem nem kellene dohányoznod, rossz példát mutatsz…
     – Szerintem meg hitelesebb leszek tőle. Gondold végig, itt gürizek egész nap, tudván, hogy néhány hét múlva lecserélnek egy másik munkásra, és még csak ne is idegeskedjek. Szóval ezért dohányzom. Bár, éppenséggel ihatnék is… – veti fel.
     – Ne, ne! – ellenkezem. Még csak az kellene, egy alkoholista főszereplő. – Akkor inkább maradjon a cigi!
     – Egyébként italt nehezebben is tudnék itt beszerezni – teszi hozzá kaján vigyorral, majd „szívott egy utolsót a cigarettájából. A csikket egy széles mozdulattal maga mellé hajította” – itt már nem is merem felvetni ellenérzésem a szemetelés kapcsán, valószínűleg azt is megmagyarázná –, „és elindult vissza a bejárathoz. Beütötte az azonosító kódját”, és kinyitja az ajtót… De nem. Még mielőtt kinyithatná, az kivágódik, és ott áll egy férfi. Dave persze ismeri, látom rajta. Meg az is őt, fülig szalad a szája a gyerekes vigyortól. Érzem, hogy nem fogom szeretni, és ezzel az érzéssel nem is vagyok egyedül. Őt persze ez egy cseppet sem zavarja, már kezdi is a mondandóját Davehez fordulva:
     – „Te normális vagy? – kérdezte, és már lépett is hátra…
     – Ki akartam egy kicsit szellőztetni a fejem. Te tényleg itt álltál, és rám vártál? – vágott vissza Dave.”
     Ez tetszik. Még jól el is küldhetnéd a pokolba, gondolom, de Dave nem ért egyet:
     – Jobbat tudok – mondja felém fordulva, úgy, hogy a másik ne hallja –, majd jól lejáratjuk a novellában. – Rám kacsint, cinkosan, dévesen…
    És ekkor egy kicsit elkezdem rosszul érezni magam. Most tulajdonképpen ki is fogja megírni a történetet?
     …

3 responses to “Áh, veletek is csak a gond van…

  1. Ez nagyon Nagy! az isten pontosan így járt a teremtettjeivel,felrúgták a forgató könyvet és milyen jó folytatásos regényt írnak.

  2. Névtelen

    Érik az embert néha meglepetések…… 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s