Az nem is úgy volt 4. – Holleanyó

     /Na, persze, Holleanyó…/
     Az nem is úgy volt…
     De tényleg…
     Kezdjük ott, hogy én egyáltalán nem vagyok hibás. Mivel nőből vagyok. De ha – tegyük fel – férfiból lennék, akkor sem lehetnék hibás, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy én én vagyok. Ezt fontosnak tartom leszögezni, így előre.
     Mindenesetre rengeteg hibást meg tudnék nevezni. Ott van például a vízművek, ami képtelen volt bekötni a vezetékes vizet, ezért történhetett az, hogy mi az események idején még mindig kerekes kutat használtunk. Valószínűleg ezért ment csődbe a vállalkozásunk is (el ne felejtsem alkalomadtán beperelni őket). Szóval a vállalkozásunk csődbe ment. A jó kis fonóipari kézműves cégünk. Pedig éjt-nappallá téve dolgoztunk, a húgom, az anyám és én. Tökéletes volt a munkabeosztás: anyám lett a főnök, elég jól értett a semmittevéshez, ezért is választottuk meg teljesen demokratikus módon – mondta, választhatunk közte és közte, de engem nem vágott át, rá szavaztam, meg ő is magára, úgyhogy ez már elégnek is bizonyult; én lettem a kapcsolattartó, úgyis annyi kapcsolatom volt már, és húgomra maradt a többi. Messze ő járt a legjobban, csak azt kellett tennie, amit mindig is csinált, mondhatni a hobbijának élt: egész nap fonhatott, szőhetett, varrhatott, vasalhatott, még azt is megengedtük neki, hogy közben néha elmosogasson, főzzön, ellássa az állatokat, minket, ilyesmi. De tényleg semmi különös, nem is értem, miért panaszkodott folyton. Hálátlan…
     Egy idő után nekem már kezdett is gyanús lenni kicsikét, különösen mikor folyton a kútnál ült. Sejtettem, hogy titokban összejátszik a vízművekkel. Meg is akartam beszélni vele, ezért kicsikét hátba vágtam, tényleg csak azért, hogy figyeljen, és tényleg nem nagyon, pár másodperc múlva már kapott is levegőt, úgyhogy tényleg ennyi volt. Csakhogy a csajszi, hogy bosszút álljon rajtam, mert olyan kis dög volt, direkt beledobta az utolsó orsónkat a kútba. Persze volt képe azt mondani, hogy megvágta a kezét, mikor kicsit megérintettem a hátát (szerinte hátbavágtam), és csak azt akarta lemosni. Anyám meg is feddte kicsit, nem nagyon, úgyhogy egyáltalán nem volt indokolt, hogy beugrott a kútba. És igen, rosszul látták a szomszédok, meg irigykednek is ránk, azért hazudoznak össze-vissza, mi egyáltalán nem fogtuk meg a lábát, és nem dobtuk be, olyan képeket, amiket mutogattak, bárki készíthet Photoshoppal.
     Szóval, a hülyelány beugrott, mi meg csak lestünk, anyám gyorsan elrohant megnézni, tud-e valamit tenni. Lelkendezve jött vissza, hogy tud. A húgomnak volt biztosítása. El is mentünk a biztosítóhoz, mondták minden rendben, de meg kell várniuk a vizsgálat végét. OK, feleltem, és meglátogattam a nyomozót, hogy leszo… akarom mondani, lerendezzem vele a dolgokat. Le is zárták az ügyet. Visszamentünk, de a biztosítós nő azt mondta, így is várnunk kell harminc napot. Mit mondjak, nem volt gusztusom hozzá. Meg a harminc naphoz se, de végül az idő mellett döntöttem.
     Hazamentünk, számoltuk a napokat, iszonyú lassan teltek.
     És akkor, képzeljétek el… Már majdnem letelt a harminc nap, már a huszonkilencediknél tartottunk, és akkor nem visszajött az a leány? És egy csomó aranyrudat is hozott. Persze rögtön híre ment, ránk is szállt az APEH. Hiába derült ki közben, hogy csak valami műanyagarany volt, azért a biztonság kedvéért kaptunk egy csomó bírságot. Jó, ideges is lettem, gondoltam beolvasok annak, aki így kiszúrt velünk, de a tesóm csak hebegett-habogott róla, így inkább elindultam személyesen megkeresni. A kútba…
     Útlevél szerencsére nem kellett, mert úgysem csináltattam volna arra, hogy leugrok egy pár napra.
     Na, elindultam. Mentem, mentem, mendegéltem, mígnem elértem valami kertészethez. Gondoltam, megnézem, hátha ez az a cég. De itt csak almákkal foglalkoztak. Lerázni a fáról még OK volt, de hajolgatni, hogy fel is szedjem, eléggé veszélyes, lévén, hogy rajtam kívül szinte csak férfiak dolgoztak ott. Úgyhogy fogtam magam, és odébb álltam. Ismét csak mentem, mendegéltem. A következő cég, amire ráakadtam egy pékség volt, de azok sem akartak fizetni, csak a cipókkal, főleg az enyéimmel voltak elfoglalva.
     Kezdtem feladni, és akkor ráakadtam. Valahogy első pillanatban éreztem, hogy csak az lehet. A hatalmas épület előtti kapun, ott villogott a szivárvány minden színében a felirat: Ho Lee Anió Hó-tel. Esküszöm a tulajdonos mintha lesben állt volna, szinte gondolkodni sem volt időm, máris rám vette magát, hogyaszonygya:
     – Te lenni kicsi szóbalehány!
     – He?
     – Szóbalehány…
     – Szóba lehány? Mért lehet írásban is, vagy mi van?
     – Nem, nem. Szó-ba-le-hány – szótagolta.
     – Áh, szobaleány.
     – Áz, áz. Te lenni szóbalehány. – Bólintottam, főleg mert érdekelt, hova akar kilyukadni. Folytatta: – Eret seggezett?*
     – Na, nem. Azt már nem! – fakadtam ki, de látva értetlen arcát, feltételeztem, hogy nem egyre gondolunk.
     Egy ideig ácsorogtunk ott, aztán megragadta a kezem (biztos gondolta, a hallgatás beleegyezés), és berángatott a hotelba. Nem próbálta meg a továbbiakban elmagyarázni, mit akar tőlem, inkább elmutogatta: fel kell rázni a dunyhákat, meg ilyenek. Hát, eléggé tré ágyneműik voltak, szerintem még az udvaron is álltak a tollak, miután végzett. Végül még elrángatott a páncélterméhez, megmutatta az aranyrudakat, de ráztam a fejem. Persze, azt már ismerem. Látva nem tetszésem, mutatott valami csokiszökőkutat, hogy akkor az jó lesz-e. Naná! Imádom az édességet. Végül elémtette a naptárt – egy hónapra szerződtem. Nem volt könnyű meló, mit ne mondjak. Minden reggel az összes szobában (igen, mind a háromban) fel kellett rázni az összes dunyhát (igen, mind a hármat). Tartottam tőle, hogy majd a végén a tollakat is nekem kell összeszedni (majdnem trollokat írtam :S ), ezért csak nagyon óvatosan dolgoztam. Ez persze nem tetszett a ferdeszeműnek, és veszekedni próbált velem. Végül feladta, nem értettünk szót. Azért elég jól teltek a napok, már kezdtem is megszeretni a kínai kaját, főleg, mert kitűnő fogyasztószernek minősült. Mondom, már egészen élveztem, mígnem egy reggel valami földöntúli vigyorral az arcán a fószer berontott a szobámba:
     – Te menni haza, szerződés van lejár.
     Elhúztam a szám, de akkor eszembe jutott a fizetés. O-ó, jó kis csokoládé lesz az. Félrelöktem az ürgét és rohantam le a csokiszökőkúthoz. Meg is csúsztam, bele is estem, égett is le a pofámról a bőr. Egyrészt, mert jólnevelt vagyok (kicsit), másrészt, a ruhám meg zuhanás közben leszakadt rólam, harmadrészt a csoki is eléggé forró volt. Meg büdös, meg keserű. Mire nagy nehezen kimásztam, addigra a kínai is ott állt már, egy sörétes műanyagpuskával:
     – Te tenni tönkre enyém szökőkút, te lenni ezért szezámmagos csirke…
     Na, ezt már tényleg nem vártam meg. Rohantam haza. Útközben találkoztam még a pékekkel meg a kertészekkel, azok meg azt hitték, csak nekik kelletem magam, és rohantak utánam, még jó hogy a kútban nem tudtak felmászni.
     Szóval, nagy nehezen kikapaszkodtam… Volna. De akkor meg azt láttam, anyámnál épp egy tévéstáb van, és épp rólam forgatnak valami szívhezszóló riportot. A vén szipirtyó persze észrevett, és rámvágta a kút fedelét. Hát, megátkoztam. Úgy kell neki. Most egy körre kimarad a játékból…
     Meg ti is, ha nem hisztek nekem. Csak próbáljátok ki, és ne meséljetek erről másoknak…

     Hát, igazából így volt!

*volt itt a környéken egy külföldi származású háziorvos. Mentek hozzá alkalmassági vizsgálatra, ő meg feltette a kérdést: „Eret seggezett?” A legtöbben persze csak lestek, hogy uramatyám, milyen pornófilmhez van itt válogatás, de a megoldás roppant egyszerű volt, a kérdés a mi nyelvünkön így hangzott volna: Érettségizett? 😀

2 responses to “Az nem is úgy volt 4. – Holleanyó

  1. jajjistenem, kész vagyok!!!!!!!!!! :)))))
    Angel, óriási vagy, mosolyogva megyek aludni!
    Jóéjt! 😉

  2. Nagyon jót vidámkodtam ezen a mai mesén 🙂 eszembe jutott egy kislány egy édes kicsilány akit úszni tanítottam mindig azt mondta Arielre a mosóporra hogy kishab lehány :)))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s