Az nem is úgy volt 2. – Piroska

     Az nem is úgy volt…
     De tényleg…
     Kezdjük ott, hogy a Piszkosrózsaszínke sokkal közelebb állna a valósághoz. Anyám eredetileg Hófehérkének nevezett el, és ennek megfelelően is öltöztetett, mígnem egy rosszul sikerült nagymosás keresztül nem húzta az egészet. Apám ugyanis a mosógépben rejtegette a dugiüveg vörösborát. Attól kezdve hívtak – mint említettem is, kissé tévesen – Piroskának.
     Mi egyébként a falu szélén laktunk, öreganyám meg az erdő sark…, vagyis közepén. Egy nap anyám sokadik veszekedését tervezte apámmal, és hogy apám később ezt ne öblíthesse le tudatmódosító folyadékkal, meg engem is eltávolítson a szóváltás idejére otthonról, elküldött mamához az ominózus üveg borral, ami igazából egy üveg vadász volt. Meg persze a kaláccsal, de azt csak álcázásnak szánta, ha esetleg összefutnék valami rendőrrel vagy ilyesmivel út közben.
     Taxira, buszra nem lévén pénzünk, gyalog kellett mennem. Ez végülis nem lett volna probléma, mert az erdészet rendesen takarította az ösvényeket, így el sem tévedhettem. Volna. Ha nem akarok. De éppen arra járt Farkas Jóska, aki nekem már nagyon rég óta tetszett. Mondta, szedjünk virágot. Kérdeztem, van-e nála gumi. Félreértette. Szerencsére. Na, a lényeg az, hogy így egy kicsit elkéstem a mamától. Nem sokat, csak úgy négy-öt órát. Mondtam, Jóskának, nem lesz ez jó, mert öreganyám egyből fel fogja hívni apámat, és akkor megnézhetjük magunkat. Azt mondta, majd ő beszél az öreglánnyal, csak menjek szép lassan, mire odaérek, addigra ő majd mindent elrendez. Hát, nem egészen úgy gondoltam, ahogy később megláttam. Ezt inkább nem is részletezném. Mindenesetre nem éppen csendben kezdtem vele megbeszélni a látottakat. Jóska mondta is, hallgassak, és gondoljak a vadászra. Még a lélegzetem is elakadt, ahogy eszembe jutott. Nem, nem a vörösboros kóla, hanem az apám, ugyanis ő volt az. Jobb lesz vigyázni vele, mert eddig sem szerette a Farkasokat, ezután meg biztos, hogy lábtörlőt csinál az én Jóskámból.
     De addigra már késő volt. Kinyílt az ajtó, és ott állt ő. Jóska, meg egyből ugrott ki az ablakon. De szerencsétlenségére nagymamám éppen valami kézműves szakkörre járt a nyugdíjas társaival, és az ablak tele volt festett kövekkel, amik valahogy a gyomrába kerültek, és hát, ott volt a patak is, ami ugyan csak derékig érő vizű volt, de ezt szegény fiú nem tudta, mi meg hiába kiabáltunk neki, hogy álljon fel. Vagy félreértette, vagy nem hallotta meg.
     Tudom, tudom, segíthettünk is volna, de mindketten aznap daueroltattunk, annak meg, ugye, árt a víz. Apám meg épp a puskája távcsövét tisztogatta, vagy mi. Néhányszor véletlenül el is sült a kezében. Szóval, ő sem ért rá. Viszont Jóskáról kiderült, hogy tud a víz alatt is lélegezni, mert elmerült és többé nem is jött fel. Ennyiben maradtunk.
     Aztán mi hazamentünk, nagymama is velünk jött.
     Viszont – legalábbis szerintem – nekem is a gyomromba kerülhetett néhány kavics, mert eléggé látszik rajtam, meg olyan furcsán nehéznek is érzem magam.

     Na, igazából így történt…

3 responses to “Az nem is úgy volt 2. – Piroska

  1. Hihi!
    Nagyooon jó. Ez is és az 1.rész is. Várom a továbbiakat :-))
    Nagy-ölelés! Évi

  2. … 😀 …

  3. nagyon nagy 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s