A Vonzás Törvénye

     Valakiről írni kellene. Valakiről, aki sok mindent megélt.
    Valaki, aki nagyon hosszú utat tett már meg, és rengeteget tanult azon az úton. Valaki, aki nem akarta hinni az élet törvényeit, de megtanulta kívülről látni a spirált. Akinek a spirál már azt az egyetlen középpontot jelenti, ahová mindig is el akart jutni. Aki már tudja, hogy csak úgy érhet oda, ha vállalja a forgást. Aki csodálattal figyeli a Mindenekfelett Álló Erőnek a munkáját, és ahogy a puzzle-darabokat a helyére illeszti. Aki tizenéves kora óta tudta, mikor fog megváltozni az élete, és aki, mikor odaért mégis csodálkozott. Aki rájött, hogy senki és semmi sem véletlenül került az útjába, és aki tudja, hogy szinte az összes fontosabb darab a helyén van már, és tudja, melyik miért került a képbe, aki már látja az egyetlen hiányzó fődarab helyét. Várja kíváncsisággal vegyes félelemmel, hogy végre összeálljon a kép. Aki, hogy ne kelljen a középpontba néznie, inkább nekiáll kitölteni a fődarabok közötti üres helyeket. Nincs felesleges elem, és a részek a helyükre találnak. Szinte maguktól. Félelmetesen gyorsan. Fogynak a helyek, ami csak egyet jelent, lassan elkészül. Lassan muszáj lesz az utolsó darabot is megkeresni és a helyére illeszteni.
    Ennek nem örül. Nem akarja azt a darabot. Inkább összetörné az egész képet, akkor legalább elfoglalhatná magát megint egy időre, de ha akarná, sem tudná megtenni. Már nem. Ez már a belső spirál, itt már maguktól működnek a dolgok. Ezért inkább fölemelkedik, hogy kívülről figyelje azt. De onnan olyan szép, hogy visszavágyik.
    Nehéz ez. Vagy szembenéz a középponttal, vagy kiszáll. Ez már csak időhúzás, tudja jól, de néha jó ez is.
    Megszólalhatna a telefon, hogy ne kelljen gondolkodni, akárki hívhatná. Mindegy, csak ne kelljen a spirálra néznie.
    Túl nagy a csend, szinte fáj, ilyenkor túl hangosak a gondolatok is.
    Mert mi lesz, ha összeáll, ha kész lesz az egész? Mi lesz akkor, ha az út végére ér?
    Mi jön azután?

    Azt mondta egy nagyon bölcs ember, itt van, nézd, a vonzás törvénye. Ha elhiszed, hogy meg tudod tenni, akkor képes leszel rá. Ennyi az egész.
    Csak hinned kell…

6 responses to “A Vonzás Törvénye

  1. hmmmmmmm

  2. Szabó István

    Kedves Angie!

    Fogadd szeretettel e pár sort egy barátodtól:

    „Hiába menekülsz, hiába futsz.
    A sorsod elől, futni úgyse tudsz.
    Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,
    Hogy, egymásért szenvedünk.”

    (Karády Katalin: Hiába menekülsz)

    • angellilith

      Szia,
      tudod mi, nők, már csak ilyenek vagyunk. Minden elől elfutkározunk, és aztán várjuk, hogy utánunk szalad-e. Ha meg van írva valami, úgyis hiába futnék előle. (Ez még a pasikra is igaz. Akit el lehet küldeni, az nem az igazi. )

  3. tűzmadár

    Hát milyen érdekes, hogy újból ehhez az írásodhoz kalandoztam.
    Pont most, “szaladgálásom” közepette. 🙂
    Jó néha, hogy van aki emlékeztet! Úgy látszik kissé szelektív a memóriám.
    Még jó, hogy itt vagy Te nekünk…
    Ez igazán szép Tőled 🙂
    Köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s