Irigyellek

     – Irigyellek – mondta a férfi, és az angyal arcán döbbent csodálkozás futott át.
     – Miért? – kérdezte, de nem igazán akarta hallani a választ. Végiggondolta a szóba jöhető lehetőségeket, és remélte, ha mégis megkapja a feleletet, ezúttal valóban lényegre törő lesz.
     Tudta, mit szoktak mondani. Talán az első a mennyország közelsége, de dögunalmas volt minden nap mosolyogni, minden nap boldognak látszani, még ha ez kívülről vonzónak is tűnt. Aztán ott voltak még a szárnyak is, amit szintén irigyelni szoktak. A szárnyak, amik több felelősséggel jártak, mint ami örömet a repülés adott. Szeretett repülni, sőt imádott, de ez a le nem vehető jelmez ólomnehezékként nyomta a vállát. Mindenki elvárta, hogy mindig jó legyen, ő egyszerűen nem tehette meg, hogy panaszkodjon. Irigyelték tőle a barátait, a többi angyalt, és nem tudták, hogy ők épp oly törékenyek, mint bárki más.
     Sokan szerettek volna cserélni közülük az emberekkel, sokszor ő is. Angyalnak teremtették; tudta, milyen szeretni, de nem ismerte a szerelmet. Hallott róla, de nem tudta, milyen lehet megcsókolni, átölelni valakit, és mellette ébredni. Szeretett volna belegázolni a sárba, hogy aztán a homokkal keveredett piszkos víz izgalmas vonalakat rajzoljon a lábujjai köré, de az angyalok más dimenziókban léteznek, még csak nem is érinthette az anyagi világot.
     A férfi sem láthatta volna őt, de valamiért mégis így történt.
     – Én megmutathatom neked a pocsolyákat, ha szeretnéd – szólalt meg, és az angyal csodálkozva nézett rá.
     – Hallottad a gondolataim? – kérdezte.
     – Azt hiszem, igen – felelte a férfi és kézen fogva vezette le a hófehér alakot a partra.
     Mezítláb gázoltak az olajos felszínű vízbe, ami hideg volt, nagyon hideg, de egyikük sem érezte. Az angyal nézte a sarat, ahogy feketén folyt végig lábain és a férfi is azt figyelte, de ő mást látott, a szivárványt a homokszemcsék felszínén, ami nem is hat, hanem ezer színben pompázott, aztán mikor egymás szemébe néztek, már csak azt látták, amit a másik érzett.

     A boldogság, a szabadság bennünk lakik, csak meg kell tanulnunk látni azt.

     …és Isten mosolygott az égben. Két lelket tett boldoggá abban a pillanatban, a folytatásról meg majd ők döntenek…

     …és az anyukák mérgesen rángatták tovább csodálkozó csemetéiket a vízpartról, ahol egy férfi állt egyedül, bokáig a piszkos vízben, és sejtelmesen mosolygott. A gyerekek valami angyalról beszéltek, de az anyák tudták a valóságot. Már megint egy idióta, aki nem tartja be a szabályokat.

7 responses to “Irigyellek

  1. Szabó István

    Kedves Angie!
    Minden angyal gondolatait meghallja egyszer Valaki – s ehhez a megállapításhoz jóstehetség sem kell -, csak ki kell várni. Angyali türelemmel…
    Ölellek!
    én

  2. 🙂

    …igen….

    (nos csak érzéseim vannak és írnám, de nincs rá szó… így ez lett belőle….)

  3. Egész nap velem utazott ez a csoda… eltalált valamit… nem tudom mit… csak vagyok és újra újra olvassa a szemem a sorokat, akkor is ha vezetek….
    Pedig minden írásod maga a csoda és maga az “emlékezés”.. nem tudom, de nem is kutatom, mi volt a “kód” ami ennyire magával vitt… egyszerűen úszom a rezgésében és továbbra sem találok szavakat rá

  4. (…….. visszakapom a szárnyaimat?- kérdeztem az imént szemlesütve, s a válasz nem volt más: ” a szárnyaid mindvégig veled voltak, csak nem tudtál velük élni……)

    jajaj… kell ez nekem?

    • angellilith

      Tücsök!
      Te vagy az egyik kedvenc olvasóm, de csak holnap este tudok válaszolni érdemben, akkor lesz rá időm
      Szeretettel ölellek, Angie

      A szárnyaidat te már megtaláltad, tudom. Hát, akkor használd is őket!

  5. Lessmeister Elisabeth

    Ó Te Jóég!!! Mimindenről maradok le, hogy ritkábban tudok a géphez jönni!!!!!!!!!!
    Meg sem tudom fogalmazni, ami bennem kavarog erről az írásodról, meg az angyalokról egyáltalán. Egyet ismerek én is, de csak nyáron fogom meglátni és nagyon, nagyon várom!!!!!!!!!!!!

    Ölellek Zsóka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s