– Gyere velem játszani – mondta a farkas.
– De te ragadozó vagy – felelte a kis nyuszi.
– Áh, én már nem vadászom – válaszolta az ordas.
– Az egyik kistestvéremet is egy farkas ette meg.
– Nem mindegyikünk olyan, én csak játszani akarok veled.
– Rendben, akkor találkozzunk délután a réten, ott lesz a barátom, a medve is.
A farkas elgondolkodott:
– Délután nem érek rá, de este találkozhatnánk az erdőszélen, olyankor nagyon szép a naplemente, biztos gyönyörű lenne a szőröd a fényében. Szeretnélek megsimogatni, és megszagolni a bőrödet, és játszani veled.
– Este nem mehetek, anyukám nem engedne, legyen inkább délelőtt, akkor ráérek. Bármelyik délelőtt jó.
– A holnap délelőttöm foglalt, megyek tyúkvadász-továbbképzésre… Akarom mondani, a tyúkudvarban kell megjavítanom a kerítést, tudod, megígértem nekik. Aztán meg a bundámat is ki kell tisztíttatnom, meg ott vannak a kölykeim is, és úszni tanulok. Szóval a délelőttök nem jók, de bármelyik este tudok veled találkozni, csak te meg én.
.
.
.
– Gyere el hozzám – mondta a férfi.
– De úgy hallottam, Te nagy nőcsábász vagy – felelte a nő.
– Áh, én már nem vadászom – felelte a férfi. – Na, gyere! Jó lesz neked.
De nekem biztos, tette hozzá gondolatban.
🙂
***
(A tiltakozók (természetesen Férfiak) kedvéért egy alternatív befejezés:
…és este a nyuszika elment az erdő szélére, a farkas pedig csodálattal bámulta a szőrszálain megcsillanó napfényt. Aztán egymáséi lettek, együtt nevelték a farkas kölykeit, akik a különböző kultúrák hatásától, csodálatos felnőttekké értek. A farkas soha nem csalta meg a nyuszikát, bár szemeit szívesen legeltette más nőneműeken.
A nyuszika kedvéért még vegetáriánus is lett, csak néha ugrott be a McDonald’s-ba egy-egy békaburgerre, de erről otthon nem tett említést. A nyuszika meg bölcsen hallgatott róla, hogy a felszolgáló a legjobb barátnője lánya, és minden elfogyasztott brekkencsről mesél neki.
Azért szerelme jeléül minden vasárnap brekkencsburgert sütött a farkasnak, néha még rakott kígyót is. )
Szia Angie!
Olyan jót mosolyogtam a “meséden”! És mégis mennyire igaz!
A másik két “utolsó” írásod is tetszik! Az ” ördögűzésnek” nem lesz folytatása?
Ahányszor csak netre lépek: mindig meglátogatlak várva az újabb és újabb írásaid!
Szeretettel ölellek : Évi
Szia Évi!
Örülök, hogy megmosolyogtattalak, akkor már megérte megírni.
Most egy régi írásomnak készítem a folytatását, a Mesének, de igazad van az utóbbi írásaimnak bármelyiknek lehet folytatása, lehet, hogy írok hozzájuk.
Ölellek, Angie
szia 🙂 párom linkelte az oldalad 🙂 nagyon tetszett a farkas meg a nyuszika története 🙂
de sajnos az életben nem így szokott lenni 😦
Szia, örülök, hogy itt jársz.
Elmondjam az életben, hogy történik?
A jámbor farkasok tiltakoznak az általánosítások ellen, aztán írok nekik egy alternatív befejezést.
Az igazi farkas (na, jó nem a nagy gonosz farkas, csak az, aki a történetet ihlette), meg az ellen emeli fel a szavát, hogy milyen bénán akar csajozni ez a farkas, így nem is lehet felszedni a nyuszikát, különben is meg kellett volna ennie.
Ez van. 🙂
Szeretettel üdvözöllek minkettőtöket, tényleg szépek vagytok együtt, Angie
Szia Angie!
Fantasztikusan jó mindennap benézni Hozzád!
Az alternatív befejezésen hangosan kacagtam, annyira tetszett 🙂
Ölellek Évi
Szia!
Szeretem olvasni az írásaidat, nagyon tetszenek
üdv:Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen! Örülök neki, hogy tetszenek.
Üdv, Angie
… a csodálkozó-szemü farkas teteme fölött a nyuszika elégedetten mosolyintotta el magát, a gyanútlan ragadozó az eröfölénye okán léprecsalódva meglakolt a számtalan kis ártatlan nyuszifül sorsáért….
Persze, persze, mert a nyuszika valójában igazi gyaloggaloppos vérnyúl volt… 😀