Az Igazi

     A férfi kinyitotta a szemét. Ott állt előtte álmai nője, zöld szemű, hosszú, szőke hajú, ahogy kisgyermekkora óta elképzelte. És mosolygott. Csak őrá. Visszamosolygott rá, aztán összevonta a szemöldökét. Nem, ez a nő nem rá mosolyog, ez a nő RAJTA mosolyog.
     – Szép vagyok? –kérdezte a nő.
     – Csodaszép – felelte ő.
     – Szeretsz? – jött a következő kérdés.
     – Igen – felelte.
     – Én nem szeretlek.
     – Miért? – kérdezte megrökönyödve. Azt hitte mikor a nő szóba állt vele, hogy ez már jelent valamit.
     – Annyi nő van körülötted, miért nem közülük választasz? – jött a kitérő kérdés.
     – Hol? – kérdezte a férfi, majd körbefordult, de előtte gondosan összeszorította a szemét. – Én nem látok senkit.
     – Ott van például Brigi, évek óta szeret, okos, jól főz, soha nem csalna meg.
     – Brigi kövér, nem tetszik.
     – Akkor meg ott van Szilvi, neki is tetszel, ő nem kövér, sőt egész jó alakja van, és ő is okos.
     – Ööö… Úgy hallottam nem tud főzni.
      – Akkor meg ott van Éva. Benne aztán nem találhatsz kivetni valót. Jól főz, okos, szép, és csak rád vár.
     – De neki zöld a szeme, nem tetszik.
     – Az én szemem is zöld.
     – Az más, az övé világoszöld.
     – De nem tudok főzni, és nem vagyok okos.
     – Nem baj.
     – De nem szeretlek.
     Ezzel nem lehetett vitatkozni.
      – Miért? – akarta kérdezni a férfi, de mire visszanézett, a nő már nem figyelt. Ugyanaz a néma plakát volt, mint előtte, hidegen hirdette az éppen aktuális mozifilmet. A férfi közelebb lépett, észrevett valamit a képen. Kíváncsian követte a nő pillantását, mely megállapodott…
     …egy másik plakáton.
      A híres színészt ábrázolta. A férfi elhúzta a száját. A színészben nem volt semmi különleges, úgy hallotta, még csak nem is romantikus, mégis minden nő odavolt érte.
      A férfi megrázta a fejét. Áh, ezeket a nőket nem lehet megérteni.