Ő (3/3)

Ő3     Ahogy teltek a hetek a „gyermek” gyógyszeradagját folyamatosan emelték, egészen addig a szintig, míg már csak feküdt egész nap, és nem zavart senkit. Christian, mint gyám, pedig végre belefoghatott valódi munkájába.
     Rövidesen alapított egy orvosi céget, klónozással kezdtek el foglalkozni. Eleinte állatokon végeztek kísérleteket, majd mikor ezt már sikerült elfogadottá tenni, áttértek az emberekre. A média nagy segítségnek bizonyult, azon keresztül ő és társai úgy irányították az embereket, ahogy akarták. Először csak szervklónozásról volt szó, majd jöhetett a következő lépés, az agyátültetés. Mikor az első pácienssel előálltak, csak nagyon kevesen aggódtak a befogadó testtel kapcsolatban, az még ugyanis nem klón volt, csak egy balesetben elhunyt személy. Aztán apránként elültették a köztudatban, hogy lehet ezt másként is, létrehozhatnak emberi testeket is erre a célra. Voltak tüntetők, nem is kevesen, akik ellenezték, mondván azoknak a testeknek, van lelke is, de egyre többen akadtak, akik nem akarták hallani az ilyen ellenvéleményeket, hiszen ezekkel az eljárásokkal sokszorosára növelhették életük hosszát. Így aztán, mikor alig húsz évvel később, bejelentették, hogy képesek a tudatot átvinni egyik testből egy másikba, a világ kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt. Ezzel párhuzamosan, mivel az embereknek már nem kellett félniük a haláltól, elfordultak a túlvilági életet hirdető egyházaktól is, hiszen ha úgysem halnak meg, miért rettegnének attól, mi lesz utána. Akik meg tudták fizetni ezt az eljárást, gyakran váltogatták testüket aszerint, mikor mi volt a divat, akik szegények voltak, azokra továbbra is a halál várt, de a nagy többség számára ezek a dolgok elérhetővé váltak.
     Christianék közvetlenül nem vettek részt semmiben, ők csak a választás lehetőségét biztosították végig; a döntés az embereké volt, és ők az örök életet választották, itt a földön. Nem törődtek többé egymással, csak önmagukkal.
     Nem sokkal később kiderült, hogy a klóntestek genetikai eltéréseket hordoztak, amik az általuk született utódokban is megmutatkoztak, az emberek egyre kevésbé tudtak védekezni a fertőzésekkel szemben. A betegségek túl gyorsan terjedtek, a laboratóriumok nem voltak képesek olyan tempóban új testeket előállítani. Természetesen tudtak ellenanyagokat készíteni, ha akadt megfelelő alany, akiben még megvolt a szükséges antitest, de ehhez is idő kellett. Nemritkán kikerültek elképzelések, hogy ez, vagy az az embertípus megfelelő lenne, olyankor szinte levadászták a kérdéses egyedeket.
     Hogy megállítsák a betegségek terjedését a fertőzötteket karanténba zárták, ahol aztán többnyire sorsukra hagyták őket. Az emberekről részletes genetikai felméréseket készítettek, ha előkerült egy-egy új fertőzés, lelkifurdalás nélkül áldozták fel azt, akiben ott volt a megoldás. Mindenkiről tudtak mindent, beleértve azt is éppen hol tartózkodik, mit csinál.
     Ebben az időben a vallások újra előtérbe kerültek, kissé másfajta formában ugyan, de kellett valami fogódzó a káoszban. Isten újból egyfajta felsőbb hatalom lett, de nem elsősorban a lelkek halál utáni megítélése volt a feladata, hanem az emberek segítése, a lélek szerepét pedig igyekeztek mellőzni, már csak azért is, hogy ezzel is elkerüljék a sok-sok kérdést, ami az emberi klónozással kapcsolatban felmerült.

 

***

 2102. Róma

     Christian a szokásos összejövetelre készült. Elégedett volt az elmúlt időszakkal. El sem tudta hinni, hogy már ennyi idő eltelt. Atyja is elégedett volt az eredményekkel, és még volt tíz évük. Ennyit kaptak, és úgy gondolta, remekül kihasználták. Bár az utóbbi időben újból megjelentek a vallási közösségek, de nem aggódott miattuk. Az emberek nagy része már nem hitt semmiféle istenben, hiszen látták, hogy a teremtés anélkül is működik.
     Az évek alatt senkinek nem tűnt fel, hogy nem öregedett, azt gondolták ez is a genetikai kutatásaival áll összefüggésben. A kisfiút, akinek a testében töltötte élete első éveit, soha nem kereste senki. Jeltelen sírba temették, mikor meghalt, ami nem sokkal a testcsere után be is következett. A tanító lelkéről nem tudott semmit, nem hozzájuk került.
     Megérkeztek a társai is. Volt mit megbeszélniük, elő kellett készülniük a végső összecsapásra. Az utolsó játszmában már csak alig több mint egymilliárd ember vett részt. Számukra most jött el a döntés ideje. Dönteniük kell, kit választanak.
     Miután minden készen állt, megnyitották a kaput. Azon a napon Atyja is részt vett a megbeszélésen. Ez volt az első alkalom. A követők mély tisztelettel üdvözölték Urukat, Christian számára pedig ez volt a Nagy Találkozás, de nem értek rá ezzel foglalkozni, másra kellett az idő.
     Az utolsó előkészület több napig tartott, aztán kezdődhetett a megvalósítás.

 
     Fél évvel később új járvány ütötte fel a fejét. Emberről emberre terjedt, nem volt ellenszer. Mindenki rettegett, elfordultak egymástól, ha valaki rosszul lett a közelükben, inkább sorsára hagyták. Barát fordult el barátjától, szülő a gyermekétől. A holtakat nem temették, mindenki igyekezett távol kerülni a civilizációtól, de a járvány megállíthatatlan volt, fertőzöttek voltak a vizek, a föld, a levegő; és a saját testük is magában hordozta a végzetet. Egész életükben önmagukra figyeltek csak, saját maguk juttatták a szervezetükbe a mérgeket azokkal a vegyszerekkel, amikkel az életüket akarták könnyebbé tenni, mások, vagy a természet rovására, és ez most megbosszulta magát. Akadt olyan is, akinek a hőn áhított donorteste okozta halálát.
     Kevesen voltak, akik félretéve önös érdekeiket, segíteni próbáltak másoknak.

 

***

 
     Christian a kijelzőt figyelte, még lett volna két évük, de a számláló, ami az élő emberek számát mutatta már ezer alatt járt, és folyamatosan esett. Másnap estére már csak háromszázhuszonnégy volt, egy nappal később már csak három. Aztán kettő. Egy.
     Hosszú sípszó hallatszott, ahogy elérte a nullát, aztán csend lett. Minden beborító, hosszú, néma csend.
     Christian felállt, kinyújtóztatta tagjait. Kész. Végzett. Ezt a játszmát ők nyerték.

 

***

 
     Ott álltak egymás mellett, és figyelték a Földet. Nem volt kihalt, nagyon is zsúfolt volt, legalábbis onnan nézve, ahonnan ők látták. Több milliárd lélek bolyongott rajta, nem tudva egymásról.
     –  Mi lesz velük? –kérdezte Lucifer.
     –  Egész életükben csak önmagukkal foglalkoztak, most már örökre megtehetik – felelte az Úr.
     –  A többiekkel mi történt?
     –  Jó helyen vannak. Együtt.
     Nézték tovább a bolyongó lelkeket.
     –  Te győztél – mondta az Úr.
     –  Tudom – felelte Lucifer. – Nem örülök neki.

 

 /alternatív befejezés:

     –  Hányadik győzelmed volt ez? – kérdezte az Úr.
     –  Már nem számolom. Neked is volt néhány.
     –  Igen – bólogatott az Úr./

 
/még alternatívabb:

     –  Még egy játszma?
     –  Rendben – felelte Lucifer -, de most én leszek a fehérekkel/

4 responses to “Ő (3/3)

  1. Szia!

    Nagyon tetszik a stílusod, már vártam, hogy mi lesz a 3/3.részben. Az “És mi van akkor, ha…” illetve a Más-világ” témájú írásaid nagyon eredetiek, egyik másik kifejezetten tetszik. Olvastam a hozzászólásokat is, úgyhogy én is megkérlek: hadd terjesszem (nevedet feltűntetve természetesen) az írásaidat!
    Csak véletlenül kerültem nem olyan rég erre az oldalra, de abszolut nem bántam meg. Kérlek, írj még hasonlókat, hogy minél több örömünk legyen nekünk, olvasóknak.
    Üdvözlettel: Reggae

    • angellilith

      Szia Reggae!
      Örülök, hogy tetszenek az írásaim. Természetesen nem bánom, ha “reklámozol”. Legjobban annak örülnék, ha ezt az oldalamra mutató link formájában tennéd, de ha a teljes írást idézed, kérlek akkor is tedd mellé a weboldalam címét.
      Nagyon köszönöm, Angie

  2. Angie, ez zseniális! Az alternatív befejezések a végén éppen azt a fricskát adják meg, ami elveszi az élét a történetnek. Ilyent kérek még! Szia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s