Majomcsapda

/”Én tudom, csak az marad talpon, aki önmagával táncol, akit a sorsa végül végleg a szabadsághoz láncol” – Ákos/

lanc        Mindenki ismeri a klasszikus történetet arról, hogyan kell majmot fogni:  Vájj egy mélyebb lyukat egy termeszvárba, és helyezz el benne egy banánt. Ügyelj arra, hogy a nyíláson egy majom keze beférjen, de ne legyen annyira tág, hogyha ökölbe szorítja a kezét, akkor kiférjen rajta. Jön a majom, megfogja a banánt, ki akarja húzni a kezét, de nem tudja, mert a nyíláson csak akkor fér ki, ha elereszti a banánt. Ez után odamész, és könnyedén elfoghatod a visítozó állatot.

 

Ha eleresztené zsákmányát könnyedén elmenekülhetne, de nem akarja elveszíteni.

Mi persze azt gondoljuk, ostoba állat, mennyivel különb egy ember.

Mennyivel is?

 

Hiszen ugyanezt tesszük mi is. Ostoba módon ragaszkodunk álomkincseinkhez, és nem vesszük észre, mennyire gúzsba köt ez az érzés. Vagy észrevesszük, mégsem vagyunk képesek lemondani róluk, néha csupáncsak önző birtoklási vágyból. Adunk nekik fennkölt neveket, szerelemnek, barátságnak, és még ezernyi másnak nevezzük, közben pedig nem akarjuk látni, hogy rabságunk újabb és újabb láncait helyezzük magunkra. Semmi bajom az érzelmekkel addig, amíg azok többé tesznek és szárnyakat adnak, de amikor a vágyott tárgy, személy már inkább gát, mint társ, akkor tovább kell lépni.

Nem ez történik. Akkor is ragaszkodunk hozzá, ha már rég nem kellene, ezer körömmel kikaparjuk a sebet, csak, hogy mutogathassuk a világnak mennyire jók vagyunk, mennyire önfeláldozók.

Ha lemondunk, ha le tudunk mondani reménytelen vágyaink tárgyáról, szabadok lehetünk, de nem akarunk. A rabság kiszámítható. Tudjuk, mi vár ránk. A szabadság félelmetes.

A rabságban minden a helyén van, szállás, étel, társ (ha mások is választják nekünk, vagy az elvárások), a szabadságban mindenért harcolni kell. Döntéseket kell hozni, és csatákat kell vívni.

Mennyivel vonzóbb rabnak lenni.

De, ha rab vagy, csak azt láthatod, amit eléd raknak. Szabadként a csillagokat.

8 responses to “Majomcsapda

  1. Ez így túl egyszerű.
    Van amiért meghalni is érdemes.

    • angellilith

      Nincs olyan valaki vagy valami, amiért érdemes feladni önmagunkat. Szerintem.
      Meghalhatok egy álomért, ha az az én álmom, de csak akkor.
      (Természetesena gyermekeink kivételek)

  2. attila956

    “Van amiéert meghalni is érdemes.” (Laci)
    “Nincs olyan valaki vagy valami, amiért érdemes feladni önmagunkat.” (Angel)
    Laci véleménye áll közelebb hozzám. A miértre dióhéjban..
    A Tibeti Halottaskönyv szerint:
    “Mindenki maga alkotja démonait. Mindenki maga rakja önmagára bilincseit.”
    Az ember nem egy szeretetkohó, amely önzetlenül sugározza szét önmagát, az égéshez gyúlanyag kell. Adni – kapni és mindezt önzetlenül. Önzetlenül, feltétel nélkül. Hasonlatos módon, mint ahogy az édesanyák teszik ezt nap mint nap. Csepegtetik szeretetüket és nem azért, hogy bármiféle viszonzást is várnak. Nem, nem. Csak adják magukat önzetlenül. A fogantatás pillanatától kezdve áldozzák magukat gyermekükért, egésszen a sírig. (A kírívó ellenpéldák csak erősítik a szabályt) A férfiember is tudja áldozni magát, de ő leggyakrabban nem csepegtetve teszi ezt, hanem egy pillanat alatt adja akár az életét is. Gyakran hallani olyan esetekről amikor egy gyermek fuldoklik a vízben és a mentésére siető életét veszti. Az életét áldozza egy másik ember életéért, önzetlenül és feltétel nélkül.
    Mindazon adás – kapás, amely az egyén logikája által vezérelt, nem lehet önzetlen és feltételnélküli, ezért inkább nevezhető piaci tevékenységnek. A ráció piaca, amelyen áruba bocsájtunk mindent de legfőképpen a testünk, szellemünk és mára már a lelkünk is.Önmagunk árulói lettünk, piaci portékák. Talán ezen a ponton tapintható igazán az ember szabadsága. Szabadon dönthet ÁRU lesz vagy ÁLDOZAT.

    Hát… ennyi fért a dióhéjba

    • angellilith

      Attila!
      Köszönöm a véleményed. Dióhéjban. 🙂
      Azért mikor megírtam, nem a kirívó esetekre gondoltam, nem az szülői szeretetre, és nem az életemet-áldozom-az-emberiségértre.
      De meddig barátság egy barátság, és meddig szerelem egy szerelem, hol van az a pont, amikor már ezek az érzelmek csak korlátokat építenek.

  3. Sziasztok!
    Nekem Attila által idézett szavak számomra összecsengenek… Mindigis mondtam, hogy én hiszek a szabad akaratban és a döntés szabadságában. Megértem Angel felháborodását a “könnyebb utat választó” “rabok” felett…
    Tisztelem azt, ki képes meglátni a rabláncait, képes szabadságát kérni és méginkább tisztelem azt, aki ezt el tudja fogadni és elengedni a bölcsebb az elvágyódót.

  4. Asszem kicsit érthetetlenül fogalmaztam 🙂
    Szóval: szerintem Attila szavai összecsengenek Angel Majomcsapda gondolatmenetével.
    Ez lett volna az előbbi hozzászólásom első mondata… 🙂

    • angellilith

      Szia Andi!
      Ahogy öregszünk, úgy leszünk egyre bölcsebbek, amit ebben az írásban megvilágítottam, fél éve hallottam valakitől, én sem értettem, aztán rájöttem, hogy igaza van.
      Vannak ösztönös reakciók az életben, de ami leginkább tisztelni való az az egyén szabad elhatározásából, tudatosan meghozott, felelős döntése.

  5. Köszönöm 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s