Csak egy érzés

     Érezted már úgy, hogy valami történni fog? Voltál már benne biztos, hogy ami jön, az jó lesz neked? Volt, hogy ez az érzés napokkal az esemény előtt meghatározta a hangulatod?  Volt már úgy, hogy az eszeddel tudtad, hogy elővigyázatosnak kellene lenned, de az érzékelésed azt mondta, most nem?

   Szeretem ezt a végtelen nyugalmat, amit most is érzek, szeretek “rákapcsolódva” lenni, a nagy világmindenségre. Mintha az ember eggyé válna az örök energiákkal, csak leül és van. Valami ilyesmit érezhetnek a meditáció során. Hasonlít a szerelemre, a születésre, a halálra, mindenből van benne egy kicsi, mintha minden érzés összesűrűsödne egy pontba. Olyan tökéletesen, hogy az ember nem akar mást, csak azt a pillanatot nyújtani, amíg csak lehet. Nem akar azon gondolkodni, mi lesz holnap, mi volt tegnap, nem akar semmi mással foglalkozni. Abban a pillanatban eltűnik a fájdalom, a bánat. Csak leül és nézi, hogy nőnek a fűszálak, hogy szállnak a felhők. Vagy végigfekszik az ágyon, és bámulja a plafont. Csak van. Ha most lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, mindenki érezze ezt.

    Kellenek az ilyen pillanatok, percek, órák. Néha meg kell állni, és érezni az életet, érezni a létet. Érezni a lét önmagáért való örökkévalóságát!