Hillary

     Két lány megy fel a kollégiumi lépcsőn. Főiskolások. 19-20 évesek lehetnek. Testvérek. Egyikük orvosnak tanul.

     – Hol fogsz lakni?- kérdezi a fiatalabb

     – A másodikon. Négy szoba van egy emeleten. Nem is igazi szobák, inkább lakosztályok.

     Felérnek a másodikra.

     – Ez az?- kérdi.

     – Nem, a negyedik.

     – Másodikat értettem.

     Mennek tovább, valamiért a negyedik emelet gondolata is félelemmel tölti el.

     Mire felérnek, a szüleik már ott várják őket a lépcső tetején.

     Megállnak.

     Két-három fokkal lejebb.

     Néznek egymásra. Hidegen és távolian.

     – Valami baj van? – kérdi az Apa a fiatalabb lányt.

     – Nem – mondja, és félrenéz.

     – Terhes vagy! – vág bele az Apába a felismerés, és tudja, biztos benne, hogy igaza van.

     Nem igazán érdekli, csak nem illik bele a terveibe. Politikus. Mindenre figyelnie kell. A felesége, mint egy árnyék, áll mellette. Bámul a semmibe.

     – Majd elintézem – mondja a férfi.

     Rengeteg ismerőse van, akad köztük nőgyógyász is.

     – Nemrég voltam… megnéztünk egy műtőt – suttogja a lány -, és… tudtam,…  éreztem, hogy még visszatérek oda… A végállomásra.

     Csak egy valaki számít, a testvére, ha valami történne, odaát még látják egymást.

 

     ………és ekkor egy hangot hall. Senki más csak ő:

     HILLARY, HILLARY, TE IS TUDOD, HOGY MÉG NINCS VÉGE, VÉGE, ………….VÉGE………